Magyar Egyház, 1953 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1953-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 A Biblia uj amerikai fordítása A tavaly szeptember végén megjelent bibliafordítást, jó magyar kifejezéssel szólva, mindenki úgy várta, mint "az éh-tyuk a nyálat.” Vártunk egy olyan Szentirást, amelyen keresztül maibb nyelven szól Isten az Ő népéhez. Az uj fordítás körül azonban óriási vita támadt, hogy valóban alázatos hü fordítás, avagy sok tekintetben emberi ferdités-é. Elénk figyelemmel kisérjük a vitát és az uj fordítás olvasásával napról napra keressük a kérdésre a feleletet. Érzésünk azonban már is abban az irányban érlelődik, hogy kár volt az uj fordítást előre "hivatalos”, "standard” fordításnak minősíteni. Próbakiadást kellett volna belőle készíttetni, annak hatását az egyházi közvéleményen lemérni, indokolt észrevételek figyelembe vételére lehetőséget hagyni, amint azt a Magyar Református Egyház cselekedte annak idején, amikor énekeskönyvét és szertartás könyvét revideálta. Ilyen eljárás mellett az eredmény itt is békesség, épülés lett volna, nem pedig keserű, késhegyig menő harc. Az amerikai egyházi életben azonban kifejlődött egy olyan vezető réteg, amely felette hajlamos a saját nézeteivel azonosítani az egyházi közvéleményt, ellenmondás esetén pedig az ellenmondók erkölcsi tönkretevésével igyekszik helyreállítani tekintélyét. Már maga ez a körülmény keserű izt fakaszt az uj bibliafordítással kapcsolatban. Maga a fordítás pedig napról-napra átéleti velünk a Szentirás kritikai tanulmányozásában töltött theológus éveinket, azt a szörnyű kérdést támasztván bennünk, hogy egyáltalán van-é teljes hitelességűnek elfogadható rekordunk az isteni kijelentésről, amelyre viszont az egész hitrendszerünket fundáljuk. Egyáltalán nem megnyugtató a fordítást végzők tudományos felkészültsége sem egymagában. Keresztyén ítélőképességükre, határozottan árnyat vet az a bebizonyított tény, hogy a kommunizmusnak álarc alatt közeledő szervezeteivel szemben még annyi judiciumuk sem volt közülök többeknek, mint egy szerény vidéki lelkipásztornak, sok kétséges mozgalomnak odaadván nevüket és hivatali tekintélyüket. Már pedig az írás fordításában sok helyen kell támaszkodni nem csak a kéziratok és szavak változatára, hanem az egészséges keresztyén ítélőképességre is. Szerintünk tehát maga a "revízió” is revízióra szorul. Ha az amerikai protestántizmus kigőzölög a maga horgonyát vesztett s észimádó ide-oda lendüléseiből, talán egy olyan bibliafordításra is képes lesz, mely nem csak magasabb iskolák tankönyveiül használható, mint a mostani, hanem lelki épülésre adható a legegyszerűbb hivő kezébe is. Ilyen fordítás az, amelyre célozva Második Helvét Hitvallásunk igy szól: "Hisszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok mindkét szövetségbeli kánoni iratai Istennek tulajdon igaz beszéde és azok kellő hitelessége önmaguktól van, nem emberektől. Mert maga Isten szólott az atyákhoz, a prófétákhoz és az apostolokhoz, és hozzánk is szól még mindig a szent iratok által. És ebben a szentirásban a Krisztus egyetemes egyháza a legteljesebben előadva találja mind azt, ami az idvezitő hitre, mind azt, ami az Istennek tetsző élet helyes rendezésére tartozik. Annakokáért határozottan megparancsolta Isten, hogy semmi ahoz ne tétessék, se el ne vétessék abból.” Dr. Vincze Károly Félre vert harangok Zengő harangok nagy sötét viharban, mig hullnak ormok, halnak emberek, mindegyre zugnak, fulva, küzdve, halkan, mig szétfoszolnak fürtös fellegek, e rákos gócok, duzzadó mirigyek, melyektől oszló hulla lesz a föld, csupa vad jaj szó, káromló feszitsdmeg, sós könny és vér, mert minden összedőlt. De mig vakítva csattan szikra, villám és úgy tűnik, hogy ránkomlik az ég, harang szaván, szép, tiszta égi hintán imára lendül milljók lelke még. Csodát remélnek, hisznek, bízva várják, hogy elmúljék e keserű pohár, s valóban: felhők ólomszürke szárnyát elűzi im, az első napsugár. Eltépett csónak megtér rági parthoz, felépült házban friss virág virít s az uj toronyban győztesen harangoz a lelkes érc, a zengő égi hid. . . . viharba fúltak sorsok, kincsek, rangok, könyvtárak, képek, álmok és mesék. . . Zengjetek, költők, félrevert harangok, különben ránkhull, szétmorzsol az ég. Pantó Béla A f/iLAKCN
