Magyar Egyház, 1953 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1953-04-01 / 4. szám
I REFORMÁTUS SZEMMEL Minden helyen, ahol a református keresztyénség hoszszabb, vagy rövidebb idő óta harcban áll Rómával, időrőlidőre felmerül az a kisértés, hogy a római katolicizmussal úgy próbálnak versenyre kellni, hogy az egyházi, társadalmi és nemzeti élet különböző területein Rómát próbálják utánozni. Az egyházi élet keretein belül sok változatban jelentkezik es a kisértés. Egyesek erősebb, hathatósabb egyházi szervezet kiépítésében, mások egy színesebb kápráztatóbb istentiszteleti rend bevezetése által, ismét mások a papi rend tekintélyének megszilárdításában szeretnék követni Rómát. A kísértésnek másik formája ott jelentkezik, ahol a politikai római katolicizmus nemzetközi szervező képessége és ereje után sóvárognak. A kisértés mindkét formájával találkozunk amerikai magyar református életünkben. Sokszor és sokoldalról mutattak már reá azokra a céltudatos alkotásokra, amelyek amerikai magyar római katolikus vonalon az utóbbi időkben történtek: Megalakult a Katolikus Magyar Liga, országos mozgalmak indultak az Actio Catholica által Rómában kiképzett, menekült kispapok munkájának, a Katholikus Magyarok Vasárnapja címen ismert lap támogatására. Megalakították a Piarista Öreg Diákok Egyesületét. Újra megjelent a magyar jezsuiták harcos hangú lapja, a "Szív.” Országszerte rendezik a Mindszenty és Biró Benedek emlékünnepélyeket. Mindezzel szemben mit csinál az amerikai magyar reformátusság- kérdezik egyesek aggodalmaskodó lélekkel, mások vádló hangon?-V* Veszedelmes útra lépnénk, belső elerőtlenedésre vezetne, ha erőnket Róma utánzására pazarolnánk. A református egyház sohasem Róma szolgai utánzása utján nyert erőt, hanem saját lényegének adása, önmaga szellemének kifejlesztése és az ebből a szellemből fakadó egyházi, társadalmi és nemzeti életstílus megvalósítása által. Ahol a reformáció kálvini hajtása szárba tudott szök-ni, ott mindenütt érezhető hatása volt a nép magasabbrendő hitbeli és nemzeti életének kialakításában. így szolgált a református vallás politikai ■ erőforrásként, így lett só és áldás a nemzetek számára, kis népek naggyá tevője, rejtelmes, ős népi erők napvilágra hozója. Tudjuk, hogy nem minden vallás bir egyforma hatással egy nép lelkületének és jellemének kivirágoztatására. Sőt vannak vallások, amelyek ebben a tekintetben egyenesen károsak. Történelmi példákkal lehet igazolni, hogy a református hitnél erőteljesebb, gazdagabb, egyetemesebb életformáló ereje, nemzetet nagykorúságra nevelő erőforrása az emberiségnek nincsen. Vonatkozik ez a magyar nép történetére is, ahol a reformáció kálvini hajtásának áldása különös színben és gazdagságban bontakozott ki. Református hitünk népünk nemzeti öntudatára olyan formáló hatással volt, kialakult nemzeti öntudatát pedig a szabadságharcok hosszú során olyan elszántan védelmezte, hogy azt a kegyetlen elnyomafási kísérletek sem voltak képesek megsemmisíteni, Amig Magyarországon a református hit politikai szolgálata a független magyar nemzeti öntudatot élesztette és táplálta, vérével védelmezte, addig annak a hitnek amerikai hajtása az itteni amerikai magyar lelkületet igyekezett formálni a megtartani. S mig mások a magyar nemzet felszabadításának jelmondatát írják zászlójukra, addig az amerikai magyar reformátusság ideszakadt népünk szolgálatában látja kézenfekvő és legszentebb feladatát. Végzi ezt a munkát immár hatvan éve a legtávolabbi kis magyar telepeket is elérő hűséggel. Ha egyesek aggodalommal, mások sóvárgással mutatnak a Piarista Öreg Diákok Szervezetére, vagy a Katolikus Magyar Liga megalakulására, és más lépésekre, akkor mi Isten iránti hálával mutathatunk 126 egyházközségünkre, (szemben a magyar római katolikusuk 86 gyülekezetével), továbbá a magyar református társadalom alkotására a Református Egyesületre, árvaházunkra, presbiteri és női szövetségeinkre, mint amely alkotásokon keresztül már több mint hat évtizede él, tekintélyében egyre növekszik az amerikai magyar reformátusság. Programmunk ma sem lehet azért az elvtelen megalkuvás, a színtelen alkalmazkodás, a vak követés programmja. Helytelen lenne úgy alkotni, hogy mindig csak arra mutatnánk reá, hogy a római katolikus vonalon mit csinálnak. Az amerikai magyar református élet útja nem lehet más, mint hitéből táplálkozó lényegének minél erőteljesebb kialakítása. Ebből a lényegből következik, hogy mi a nemzetmentésnek csak olyan formáját fogadhatjuk el, amely elsősorban lélekmentés és ideszakadt népünknek szolgálata. És ha Isten ezenfelül arra hívja el az amerikai magyarságot, hogy időrőlidőre áldássá válljon az egyetemes magyarság számára, akkor ezt a szolgálatot nem úgy akarja elvégezni, ahogy kivülvalók diktálják, nem spekulál, nem koldul, nem is nemzetközi kapcsolatokban reménykedik, hanem szolgál, arra a hitbeli, erkölcsi és anyagi erőre támaszkodva, amelyet a semmivel induló magyar nép hatvan év imádkozó és szorgalmas munkájával felhalmozott, amely lelki és anyagi erők még koránt sincsenek kimerítve. Kétségtelenül folyik a munka az amerikai magyar katolikus vonalon. Azt is hozzátesszük nyomban, hogy sok tekintetben jó munka, lelki munka, magyar munka. Ugyanakkor aggodalommal halljuk, amint származásunk földét unos untalán Szent István országaként emlegetik és Máriának ajánlgatják. Sohasem magunkat, de mindig magyar népünket féltjük az ellenreformációnak szóban és tettben történő megnyilatkozásaitól. A magyar kálvinizmus, a maga óhazai és amerikai ágában komolyan áll ezekben a nehéz időkben. Református Sionunk története dicsőségesebb, áldozatosabb, semhogy gúnyolni lehetne, jelene szenvedőbb, semhogy tisztességtelen hangon vehetnénk szánkra szent ügyét, népünkért végzett szolgálata önzetlenebb, gyökerei mélyebbre nyúlnak, semhogy meg lehetne semmisíteni, vagy törölni lehetne a mindenkori magyar élet szintjéről. Bertalan Imre,
