Magyar Egyház, 1953 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1953-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 lo ÍRÁS és élet UJ ÉY ~ UJ EMBER "Levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely megvan romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz uj embert, mely Isten szerint seremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Ef. 4:23-25.) Minden ujesztendőnek az ára egy óesztendő. Az újév feletti örömért életünknek egy soha vissza nem térő esztendejével kell fizetni. Az az elmúló esztendő pedig könyörtelenül behajtja a vámját rajtunk és mindenen, amit alkotunk. Minden elmúló évvel újabb jelei tűnnek fel életünkön annak a könyörtelen igazságnak, hogy életutunkon nincs visszafordulás, csak egy irányba lehet járnunk, az elmúlás, a halál, a sir irányába. De nemcsak mi magunk, hanem minden alkotásunk magában hordozza a pusztulás megsemmisülés csiráját. Jelenthet-é tehát valamilyen tekintetben "újat” az ujesztendő ? Jelenthet, de csak abban az értelemben, amit a fenntebbi igék kifejeznek. Testileg nem lehet megújulni, az elmúlt ifjúság visszaszerzése, vagy az ifjúság örök megtartása balga álom. Testi életünk csak "porsátor”, a rajtunk keresztül száguldó élet-viharok szétszórják a por közé azt, ami porból vétetett. Az élettel kibékült alázatos hivő keresztyén ember újév küszöbén figyelmesen hallgat tehát az idők Urának szavaira és örömmel veszi tudomásul, hogy ha nem is testileg, de lelkileg az újév jelenthet megújulást, jelenthet megifjodást, újjászületést, uj kezdetet. A lelkünk az a csodálatos része lényünknek, mely ha az esztendők folyamán mégannyira megvénült, megkérgesedett, kiszáradt volna is, még ha meghalt volna is a reá rakodó bűnök következtében, Isten kegyelméből megújulhat, újjá válhat, ledobhatja magáról, "a csalárdság kívánságaitól megromlott óembert” és felöltözhet "az igazság és szentség” örökké ifjú, hófehér tiszta lelki ruhájába. Lelkileg uj emberré válhatunk, legyen bár esztendeink száma sok, omlalozzék bár "földi sátorházunk”. Mily keserű kiábrándulás az eredménye annak az óév esti tivornyázásnak, mely testi és világi tekintetben vár "újat” az újévtől, mely dacosan szembe akar szállni a múlandóság törvényével .... de mily nagy hálával és örömmel veszi Istentől az újév ajándékát az, aki immár lelkében akar megújulni és Isten szerinti életet élni "igazságban és valóságos szentségben.” Minek tekinted a magad számára ezt uj esztendőt, kedves testvérem? Kovács István AZ 3SI TCLGy A PRESBITER Benjamin Harrison, az Egyesült Államok 23-ik elnöke, számos közéleti tisztségnek volt hordozója. Arra a kérdésre, vájjon valamennyi munkaköre közül melyiket értékeli legtöbbre, a kérdező nem kis meglepetésére azt válaszolta, hogy számára e legnagyobb megtiszteltetés és legszebb munkakör az a presbiteri tisztség, amelyet egyházának népe ruházott reá. A presbiteri szolgálat bibliai intézmény. Mózes, az Ur parancsára derék, istenfélő férfiakat, véneket tett a nép elöljáróivá. Amikor arra a nehéz feladatra hívta el az Ur, hogy népét kivezesse az egyiptomi fogságból, legelőször is a nép véneit szólította magához, hogy velük megtárgyalja küldetése lényegét és tartalmát. Az Újszövetség lapjain először az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben találkozunk a presbiteri intézménnyel. A gyülekezeteket alapitó apostolok, Barnabás és Pál, mielőtt tovább mentek volna missziói útjukon, vének, elöljárók gondviselésére bizták a frissen alapított gyülekezeteket. Közűlök azok, akik legmeggyőzőbb erővel tudták hirdetni az Ur Jézus Krisztusról szóló evangéliumot, igehirdető, prédikáló-presbiterek lettek. Aki legnagyobb jártasságot tanúsított a szent tradícióban, az igaz tudomány terjesztésében agyermekek tanításában, az áttérők oktatásában, abból lett a gyülekezet tanitó-presbitere. Akik a zsidó és pogány részről heves támadásoknak kitett zsenge gyülekezeteket a felügyelők és vezetők bölcsességével és bátorságával védelmezni tudták, azok lettek a gyülekezet felügyelő, episkopospresbiterei, püspök presbiterei. Az egyház szeretet munkáját, a gyülekezet szegényeinek gondozását, betegeinek ápolását a diakónus-presbiterek végezték. Az őskeresztyén időkben tehát maga a gyülekezet látta el mind a tanítói, mind a felügyelői munkakört.
