Magyar Egyház, 1953 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1953-03-01 / 3. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ SZEMLÉLŐDÉS Az egész világsajtót bejárta az "Associated Press’’ nevű tudósitó irodának az a Bécsben, 1953 február 21-ikén kelt tudósítása, mely szerint a tisztogatás alá vett magyar kommunista vezetőség, Rákosi Mátyással az élén, kilencven százalékban zsidó ("90 per cent of the high officials in the Hungarian Communist regime are Jews”), a magyarabbnál magyarabbul hangzó nevek dacára is. A tudósításnak ezt a részét a kezünkbe kerülő magyar nyelvű újságokban nem találtuk. Érdemes elgondolkozni, helyes taktika-é magyarnyelvű lapkiadóink részéről igy megdoktorolt híranyaggal szolgálni olvasó közönségüknek. Nem elég, hogy elkerülhetetlenül később kapják a hiteket, hozzá még cenzurázottan is? Ilyesmi aligha emelheti előfizetőik számát az amerikai magyarságnak egy olyan életszakában, amikor mind kevesebb az angoluj ságot nem olvasók száma. Főképpen azonban más szempontból döbbentett meg bennünket a híradás. Eszünkbe idézte az első háború utáni úgynevezett "fehér terrort”, amely szintén arra támaszkodott, hogy az első kommunista rendszer alatt túlságosan szembetűnő volt a szidó vezetők száma. Ebből aztán se a magyarságnak, se a szidóságnak nem lett haszna. A zsidóság sok ártatlan tagjának is szenvednie kellett, a magyarság egészét is anti-szemitának bélyegezték. Nem hordj a-é magában hasonló helyzet megismétlődésének a lehetőségét az, hogy a zsidóság sok tagja most sem tudott ellentállani a hatalomba juthatás kísértésének? Egy kisebbségi csoportnak mindig ajánlatos számot vetni azzal, hogy milyen időkben és milyen ügyekben engedi előtérbe tolatni magát. Nyugodt, rendes időkben senkinek sem jut eszébe faj, nyelv, vallás, stb. szerint méregetni a vezetőket, de a mostaniakhoz hasonló időkben igen. Azért kell ilyen időkben jobban vigyázni. Mi ezt nyíltan és ismételten megmondottuk saját hittestvéreinknek is. Ne vétessék tehát zokon, ha későbbi bajok elkerülésének őszinte vágyától indíttatva meg merészeljük ezt mondani zsidó barátainknak is. Amennyire csak képesek, igyekezzenek ők is inteni, fegyelmezni, az értük érzendő felelősségben fogyatékosokat. (V. K.)---------------------- « ♦ » ----------------------"Többet költ a nép temetésre, mint az egészségre”, állapította meg egy hivatalos bizottság, amelyet még Truman elnök nevezett ki az amerikai nép egészségügyi helyzetének a tanulmányozására. Mi ezt már régen tudjuk. A virágokkal tobzódás helyett ezért ajánlottuk ismételten az elhunyttal szemben még életében tanúsítandó keresztyéni magatartást és elhunyta esetén a valamilyen hasznos célra való emlékadakozást. Be kell azonban ismernünk, hogy csak igen keveseknél és csak igen mérsékelt eredményt tudtunk elérni józan és evangyéliomi tanácsunkkal. Az a gyanúnk, hogy sok virágkoszoru nem egyéb, mint lélek-flastrom; annak késői bizonygatása önlelkünk előtt, hogy az elhunyt barátai voltunk, noha barátságunknak idején való áldozatos megmutatásával nem nagyon tolakodtunk. Az egész virágerdős szokás alapja tehát inkább önvád, mint tényleges szeretet. Istennek aligha lehet felőle jobb véleménye, mint volt az Ó-Testamentomban kárhoztattott bálványáldozatokra. De mit tegyünk, ha Isten véleményére oly kevesen adnak és az idejében gyakorolt szeretet olyan kevés, hogy sokaknál szinte lelki szükség a "virágáldozat”?!--------« <► » --------Egy svájci római kathólikus újságban, a Schweizerische Kirchenzeitung-ban megjelent cikk foglalkozik a Colombia államban lejátszódó "állítólagos” protestáns üldözésekkel. A cikk írója megállapítja, hogy az említett államban a protestáns vallás gyakorlása zavartalanul folyik. Hozzáteszi azonban, hogy egészen más a helyzet az Egyesült Államokból egyrejobban beszivárgó szektákkal, amelyek gombamódra szaporodnak egész Latin Amerikában. A szekták között említi a presbiteriánusokat, a baptistákat és methodistákat. Maga a cikkíró elismeri tehát a "szekták” üldöztetésének tényét. Az üldözött szekták kategóriájába sorozza először is a presbiteriánusokat. Vájjon tudja-é a cikk írója, hogy az amerikai presbiteriánus egyház a Reformátusok Világszövetségének egyik legnépesebb tagegyháza, továbbá, hogy az Egyesült Államok mostani elnöke ilyen "szektás” egyháznak a tagja Washington D. C.-ben? És mit szól a fenti megállapításhoz John Foster Dulles, Amerika külügyminisztere? aki szintén a "szekta” presbiteriánus egyház tagja és presbitere? Aztán említi a baptista egyházat, amelynek volt elnökünk, Harry S. Truman tagja. Idesorozza a methodisákat, az Egyesült államok számban legnagyobb protestáns egyházát. Protestáns üldözés tehát nincsen. Csak a "szekta” presbiteriánus, baptista és methodista egyházakat háborgatják. Ezek után vájjon meg tudná-é mondani valaki, melyik hát az a protestáns felekezet, amelyik szabadon gyakorolhatja vallását a dálamerikai Colombia államban?
