Magyar Egyház, 1953 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1953-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 jesztve mindenütt, ahova csak elértek. Segélyt most sem kérnek, de elfogadnak. És sokan vannak, akik adnak, mert a hollandok jósága közismert a világ előtt. Ebből mi amerikai magyar reformátusok sem maradhatunk ki. Otthoni véreinknek valószínűen ki kellesz maradniok. Nekünk megvan az adás szabadsága és lehetősége. Adnunk kell az otthoni magyar reformátusok becsületéért is, adnunk kell magunkért is. Adnunk kell külnösen nekünk, független amerikai magyar reformátusoknak, akiket először az amerikai holland hittestvérek "fedeztek fel” és emeltek ki, mint felekezetet, mint önálló egyháztestet, az elszigeteltség, az ismeretlenség homályából, és adtak és ma is adnak bő és tág teret arra, hogy magyar református sorskérdéseket a világ kálvinista közvéleménye elé vihessünk. Minden gyülekezetünk minden tagja szálljon magába, aztán nyúljon a szivén át a zsebébe és adjon Egyházunk holland-segélyakciójára. Adományainkat központilag amerikai holland testvéreink utján úgy küldhetjük át Hollandiába, hogy minden cent a szándékolt célt szolgálja és a magyar református névnek szerezzen tisztességet. A "kölcsön-kenyér visszajár” becsületbeli igazságának ismeretéről szolgáltassunk bizonyságot. Fel tehát, testvérek, tegyük meg a tőlünk telhető legjobbat! MEMORANDUMUNK Lapunk múlt havi számában teljes szövegében közöltük azt a Memorándumot, amellyel az "Alliance of Reformed Churches Throughout the World Holding the Presbyterian System” amerikai ágának a pennsylvániai Buck Hill Fallson február 24-26-ik napjain tartott évi gyűléséhez fordultunk, kérve, hogy azt vegyék tudomásul és nyújtsák szolgálatukat annak az Alliance tagegyházaihoz is eljuttatásához. A gyűlés kérésünket teljesítette és a Memorandum példányai az amerikai ág titkári hivatalának kísérőlevelével a genfi központba már el is jutottak, hogy onnan viszont az összes tagegyházakhoz amelyeknek száma több, mint hatvan, szétküldessenek. Memorándumunkra szükség volt. Képtelenség volt tétlenül tovább szemlélni azokat a törekvéseket, amelyekkel mind merészebben fehérnek igyekeztek feltüntetni a feketét, akár szívből, akár színből, némely óhazai egyházi férfiak. Képtelenség volt tétlenül tovább szemlélni szent hitünk igaz keresztyén voltának gyanúba hozását és annak, változás esetén, magyar földön békében létezhetésének a kockáztatását. Egyházi, vallási vonatkozásban éppen úgy le kellett tenni ellenvéleményünket, mint ahogy azt politikai tekintetben az amerikai magyarság már régen megtette. Nem dicsőséget kerestünk. Kockázatot vállaltunk és szolgálatot teljesítettünk, hitünk minden szabad cselédjének. Ismét megbizonyosodott, hogy Egyházunk függetlensége és egyháztest jellege magyar érték és hogy mi ezt szolgálatra elkötelezettségnek vesszük. EGYHÁZUNK AZ EGYHÁZAK KÖZÖTT A Buck Hill Falls-i gyűlésen azonban egyebet is meg kellett éreznünk. Meg kellett éreznünk, hogy ebbe vagy abba a felekezetközi szervbe tartozásunkban nem vezethet bennünket tisztára magyar vagy magyar református szempont. Ezzel egy-két gyűlést meg lehet úszni, de nem mindet. Hovatartozásainkat elvi, hittani vizsgálat alá kell vennünk és döntésünkben végeredményben a hitvallási elemnek kell dominálni és annyi felekezetközi fórummal beérni, amennyit elveink, hitvallásos felfogásunk kompromittálása nélkül kiépíthetünk. A világ protestáns keresztyénsége és abban különösen az amerikai protestántizmus sok lényeges dologban nincs annyira egy véleményen, hogy bármelyik táborban nyugodt lakozásunk lehetne. A modernista-liberálizmus és az orthodox-biblikus hittani és világnézeti felfogás közötti ellentét tetőfokán látszik lenni. Szélsőséges elemei mind a két tábornak vannak. A mi középutra beidegzettségünk még csak bírná a dolgot, de ha önmagunkhoz híven forgolódunk és teszünk bizonyságot, kérdés: az ellentáborok kibirnak-é bennünket. Ilyen körülmények között a szellemi, theológiai elmélyülés közegyházi kötelességként jelentkezik mindnyájunk számára. A hitünk, meggyőződésünk rovására menő társulás igen nagy ára volna még magyar és magyar református vonatkozású szolgálati lehetőségeinknek is. Az éppen sodródó árral együttuszás tábora sohasem voltunk. Ha azok lettünk volna, Független Egyház soha létre nem jött volna. A mai amerikai protestáns egyházi élet pedig olyan forrongásban van, hogy benne igazán jól csak az árral úszásra berendezkedettek érezhetik magukat. Ilyen körülmények között a saját hitvallási adottságainkkal tisztában levés formájában jó készen tartani a horgonyunkat. A felekezetközi életnek nem csak előnyei, hanem gyötrő gondjai is vannak. Éppen úgy, mint az országbirásnak. Éhez is hozzá kell szoknunk, ehez is hozzá kell edződnünk. Az erőt, útmutatást azonban mindig "felülről” kell keresnünk. Se nem személyekben, se nem számokban. Jó lelkiismeretet csak Az adhat, Akitől van a lélek is, meg az igaz ismeret is. Dr. Vincze Károly • "Népemnek a szabadságért érzett fanatizmusa a kálvinizmusért érzett lelkesülésböl született. . .” Bancroft amerikai történetiró. • "A szeretet a gyermeknek annyira szükséges, mint a virágnak a nap. De ennek a szeretetnek okos szeretetnek kell lennie, olyannak, amely néha felhők mögé, a szigor felhői mögé búvik el, mint a nap a felhők mögé.” Anselmus. • ”A békétlenség ördöge kettőnél van egyszerre, a rágalmazónál és az őt meghallgatónál: egyiknek a nyelvén ül, másiknak a fülében”. Bernardus.
