Magyar Egyház, 1952 (31. évfolyam, 3. szám)
1952-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 tó jutalmat ... de nem is várom a jutalmat ! Istenben hiszek, Istent szeretem, tudom, hogy mindenestől fogva az egész életem az Ő kezében van... én nekem gyönyörűség és boldogság a templomban Istent énekkel és imádsággal magasztalni, én nekem boldogság hallani a Biblia gyönyörű tanításait, én nekem lelki öröm segíteni egyházam fenntartását. . . Mi tart tehát össze egy gyülekezetét? Semmi más, mint a gyülekezet tagjainak a szivében lévő igaz hit. Ha ez az igaz hit nem lenne meg egy gyülekezet tagjainak a szivében, azt a gyülekezetei semmivel össze nem lehetne tartani. De viszont, ha az Isten és az Ur Jézus Krisztus iránt őszinte szeretettel vagyunk, akkor mi is úgy érezzük, ahogy Pál apostol irta a Rómabeli keresztyénekhez a fent jelzett igében: “Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urnuk Jézus Krisztusban.” Az egyháznak bár minden tisztességes és Istennek tetsző eszközt fel kell használni, hogy az emberek figyelmét Isten felé fordítsa, szerfölött és túlzottan aggodalmaskodni nem szabad, mert a gyülekezet tagjait maga a kegyelmes Isten tartja össze úgy, hogy igaz hitet ad azoknak a leikébe, akiket erre kegyelméből elválaszt. így volt ez az első, jeruzsálemi őskeresztyén gyülekezet életében is. Isten és senki más nem tartotta meg őket egy szent gyülekezetben. Erre vonatkozik az első keresztyén gyülekezet életét ismertető bibliai résznek ez a verse: “Az Ur pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetei az idvezülőkkel.” (Ap. csel. 2:47) Mivel valóban Isten kegyelme őrzi a keresztyén gyülekezeteket a széteséstől, ezért igaz az, amit Krisztus mondott, hogy az ő egyházán,“ még a poklok kapui sem vehetnek diadalmat.” Minden keresztyén gyülekezet addig áll fenn, amig Isten óhajtja azt összetartani Ő benne hivő, igaz keresztyén lelkek által. Ha Ő egykor ezt a kegyelmet megvonja tőlünk, akkor hiábavaló lesz minden emberi törekedés: “Ha az Ur nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői!” (127. zsoltár 1-ső verse) Kovács István. AZ OSI TÖLGY VAN-E MÉG MAGYAR ÉRZÜLETÜNK? A halottak halottak, de legtöbbünk szive mégis rendszeresen megtermi számukra a kegyeletes megemlékezésnek néhány bizonyságát. Az év egy napja, Halottak Napja, még külön is fenn van tartva a róluk emlékezés számára. Ha háborúban hunytak el, még egy külön nap, Memorial Day, illeti meg őket. Ha ezzel a körülménnyel összehasonlítjuk azoknak a napoknak, történelmi alkalmaknak és ünnepi megemlékezési törekvéseknek a sorsát, amelyek származástudatunk életelevenségéről volnának hivatava bizonyságot tenni: döbbenetes dolgok merednek testi és lelki szemeink elé. Mihelyt a tett az áldozat határát kezdi súrolni, bármely nemes elgondolás dugába dől, összeomlik minden álom, minden nekigyürkőzés. Hegyek vívódása nyomán megszületik valóságként itt-ott egy kis egér. Ez aztán mindenkit kellemetlenül érint s megindul a bűnbak keresés: ki a hibás? ki mit tévesztett, avagy mulasztott el? Ennek viszont az az eredménye, hogy minden sikertelen magyarvonatkozásu akciónk, megmozdulásunk után még reménytelenebbnek, következő megmozdulások sikertelenségének árnyékát előrevetőnek mutatkozik az amerikai magyar ég. Hol s miben, kiben van a halvaszületések igazi oka? Ezt a kérdést végre fel kell vetni és meg kell felelni. A betegség ismerete nélkül lehetetlenség orvosságot előírni. Mi nyitott szemmel figyelések, jóhisze-
