Magyar Egyház, 1952 (31. évfolyam, 3. szám)
1952-03-01 / 3. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ mü próbálkozásokban való lelkiismeretes résztvevések, álomrabló töprengések, a nyilván mutatkozó kimondásától ismételt visszarettenések után végre kényszerítve érezzük magunkat véleményünk nyílt kimondására. A véleményünk pedig az, hogy halottaknál elfelejtettebben halottnak, nem létezőnek látszik az a magyar érzület, amelyet a különféle amerikai magyar álmok és tervek, megmozdulások szövői eddig még mindig létező adottságnak vettek. Szerintünk ezen és főképpen ezen dől el minden közösségi akarásunk, megmozdulásunk sorozatos kudarca. A személyek, a vezetők, az alkalmazott módszerek mind mellékesek e mellett a fő-ok mellett. Amig ebben a fő-okban változás nem áll be, addig akár angyalt is hiába küldene közénk Isten arra buzditónak, hogy magyar vonatkozásban valami döntően nagyot, szépet és számitót produkálj unk. Itt van például a Kossuth-centennáriummal kapcsolatban felvetett véradási mozgalom. Az előzetes jelekből Ítélve ennek sem látjuk azt a sikerét, amelyet az eszme első fogadtatása olyan ígéretesen sejtetett. Még kevésbbé azt a sikerét, amelyet az országosan mozgósított illetékes amerikai hatóságok fűznek hozzá. A tömegek húzódozni látszanak attól, hogy egy itce vér adásáig mutassák azt, hogy ők Kossuth népe, vérben-lélekben magyarok. Pedig a vérvétel olyan körültekintéssel történik, hogy még önként ajánlkozásra sem fogadják el olyanoknak a vérét, akiknek maguknak is szükségük van arra; tehát legalább ajánlani, jó bizonyságot tenni kockázat nélkül lehet 18 és 59 év között minden férfinak és nőnek. Pedig Isten ezt a pint-nyi vért maga megspórolta az amerikai magyarság csaknem minden tagjának, vagy önmagán vagy szerettein keresztül. Mivel? Azzal, hogy az amerikai magyarság zöme két világháború szörnyű véradójától menekült meg. Másutt, az ősi földön, patakokban folyt a magyar vér. A könynyek árja pedig még ma is tengernyi. Pedig ha véradásig menően nem vagyunk hajlandók segíteni a sötétség erőinek feltartóztatásáért küzdők táborát, mindenünket veszíthetjük; azt is, akik vagyunk, azt is, amink van. És az ismételt felhívások mégis cselekvő válasz nélkül maradnak. Csupán itt-ott jelentkezik egy pár, a mozgalomnak inkább sikertelenségét, mint sikerét, népszerűségét mutató jó lélek. Vegyük másik példának a Kosuth Lajosról angolnyelven megirott könyvet. Az szép, hogy áldozatos egyének és intézmények jóságából ingyen tiszteletpéndánykép eljut az Elnöktől kezdve az Union 48 állama kormányzóihoz; a kongresszus annyi-mennyi tagjához; néhány tucat könyvtárba. De a magyar érzület mérője nem ez, hanem az, hogy hány amerikai magyar otthonba jutott el magyar érzületből, érdeklődésből, amerikai barátokat nyerő, uj nemzedéket nevelni igyekvő szándékból — megvásárolta^ akár fél-árban beszerzetten. Ez a mérő is pontosan odamutat, mint a többi. Tényleges cselkedetig, áldozatig menő magyar érzés nem csak egy itce vér adásáig, de még egy dollárnak bőséges szellemi ellenszolgáltatás ellenében elköltéséig menően is döbbenetesen kevesekben van. Mi ennek az oka? Rendszer, módszer, a kérők személye, avagy a kérelem, az ajánlás tárgya? Egyelőre tanácstalanul állunk az egyedüli igaz oknak látszó jelenséggel, a cselekvő magyar érzület hiányával, a magyar sorskérdések iránt tanúsított határozott közönnyel szemben. Amerikai magyar életünknek uj, okaiban ki nem derített, az építőktől és vezetőktől még számba nem vett jelensége ez. Ez több, mint nyelvbeli elváltozás. Kezdetben azt hittük, hogy csak az és hősies erőfeszítések tétettek mindenütt, hogy a lelkűiét épsége a nyelvi szükségletekhez alkalmazkodás mellett is megmaradjon. Itt olyan mélységes érzületbeli elváltozásról van szó, amelynek okait máról holnapra és egy-két mondattal megmagyarázni nem lehet. Ennek neki kell feküdnie Magyar Amerika legjobb elméinek, mert addig pusztában elvesző hang lesz minden buzdítás, homokra épített vár minden tervezgetés, amig az alappal, népünk lelkületével, tisztába nem jönnek. Független Egyházunk közösségéhez addig is van egy-két szavunk, amig a tudósok esetleg törik a fejüket, hogy hol és miben kapott egyelőre halálosnak látszó döfést az amerikai magyarságnak eddig aranytiszta, nemes, elpusztithatatlannak hitt magyar érzülete. Ez a szó pedig őszinteségben és komolyságban nyugodtan a prófétákéhoz helyezhető szívből jön hozzátok. Független Amerikai Magyar Református
