Magyar Egyház, 1950 (29. évfolyam, 3-6. szám)
1950-06-01 / 6. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ jesiteni, szabad emberszeretetet gyakorolni, szabad nemes szórakozásban részt venni. Ezek ellen nincs törvény, mert a törvény a gonoszság megakadályozására való. Igaz, szabad rossznak is lenni, rosszat is cselekedni, kötelességeinket is elhanyagolni, szeretet helyett sz,eretetlenséggel fizetni, tiszteletlenségben virtuskodni, sőt szabad árokba kerülő részeges csavargóvá is válni: de vájjon ilyen szabadság-é az, amelyre elhivattunk? Nem inkább az-e az igazság, hogy aki pl. az utcán lévő forgalmi lámpában szabadságától megfosztó valamit látna és nem engedelmeskedne annak, saját kárán kénytelen megtanulni és esetleg betört oldalbordákkal elmélkedni afelett, hogy mit jelent az írásnak ez a mondata: “Mindent szabad nékem, de nem minden használ”. A szabadsághoz és egyenlőséghez, való jogot csak az az ember és az a nemzet érdemli meg, amelyik ember vagy nemzet Isten által adott jogaiban másokat meg nem rövidít. Szabad tehát “szuverén” országoknak is olyan politikát folytatni, amilyet csak akarnak és szabad diktátori erényekkel tündöklő államfőknek is más népek országára, és szabadságára törni, de . . . onnan felülről adatott-é az ilyen “szabadság” gyakorlására ösztönző hatalom? Lehet-é komolyan venni annak az államfőnek a békeszándékát,aki államfői hatalmát úgy gyakorolja, hogy egymás után fűzi rabszijra a világ szabadságra hivatott népeit? És lehet-e hitelt adni azoknak, akik e szabadságtipró vörös bálvány iránti imádatból még a koreai események után is, “béke-ivekkel” házalnak? Bizonyára nem! Mi szabadságra hivatott emberek vagyunk, tehát vigyázzunk, hogy magunk között a szabadságot, sohase használjuk ürügyül a szabadosságra. Szabadságra hivatott amerikaiak is vagyunk, tehát legyünk résen állandóan, hogy a szabadság e klasszikus hazáját semmiféle szinü diktátorok a szolgaság földjévé ne változtathassák. ★ Magyarországon csak úgy dühöng a “demokrácia”. Az uj kormány azzal mutatkozott be, hogy törvényt hoztak, amely szerint akár halálbüntetéssel Is sújtható az az egyén, aki akár igaz, akár valótlan állításokat hoz forgalomba, “melyek felhasználhatók az államrendszer tekintélyének csökkentésére, vagy az ország nemzetközi jóhirét veszélyeztetik.” Akárcsak a Szovjetben, szülőhazánkban is lakatot tettek már minden polgár szájára s a “sajtó szabadság” eszméjét is sutba dobták! Amihez bátorság kell. . . Olvasandó: Jer. 9:23-24. Tegyük fel a következő kérdéseket: vájjon kell-e bátorság ahhoz, hogy valaki megszegje Isten 9-ik parancsolatát és hamistanu-bizonyságot tegyen felebarátjáról? Vájjon bátor embernek lehet-e azt nevezni, aki lesütött szemmel áll előtted, de hátad megett a hazugságok pocsolyájában hurcolja meg becsületedet? Vájjon kell-e bátorság ahhoz, hogy gyermekek szüleik életét keserítsék? De hogy is kell, hisz ezt a leghitványabbak is meg tudják tenni. Vájjon kell-e bátorság ahhoz, hogy valaki rombolja és pusztítsa Isten Anyaszentegyházát? Ahhoz nem kell bátorság, férfiasság. Hanem ahhoz igenis kell bátorság, hogy valaki építse az Anyaszentegyházat munkájával, áldozatkészségével, szorgalmas templomlátogatásával. Vájjon ahhoz kell-e bátorság, hogy haragból és gyűlöletből esztendőkön keresztül rá se nézzek felebarátomra? Ez a legkönnyebb dolog a világon, testvér. De ahhoz már kell bátorság, hogy haragosod felé te tedd meg a kibékülés első lépését. Mindezektől eltekintve azonban van egy dolog, melyet csak kétség kívül a legbátrabb és legerősebb emberek képesek megcselekedni. Ez pedig nem más, mint a “magábaszállás”. Mi az értelme a magábaszállásnak? Az testvérem, hogy amikor senki nem lát, összekulcsolt kezekkel, lehajtott fejjel és könnyes szemekkel odaállsz Isten elé és bevallód előtte, hogy te ki vagy. Bevallód előtte azt, amit ő úgy is tud, nem szépitsz semmit, nem kendőzöd el igazi arcodat . . . Ezt megtudod tenni Testvérem? Akkor valóban bátor ember vagy. De ha nem, akkor az Isten szerelmére kérlek, ne dicsekedj a bátorságoddal, de dicsekedj azzal, hogy milyen erős az öklöd ütése. Nagy igazsága van Jerémiás prófétának, amikor igy figyelmezteti a zsidó népet és ugyanakkor engem és téged is: “Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Ur, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorolok e földön, mert ezekben tellik kedvem, az mondja az Ur.” (K. I.)
