Magyar Egyház, 1939 (18. évfolyam, 10. szám)
1939-11-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ S többi tőled függ. Nem könyöradományt kér tőled az Egyház, hanem Pál apostoli értelemben az Isten és ember iránti szereteted kézzelfogható megnyilatkozását. S ha adsz, ne a bevételed fölöslegéből, hanem a szived mélyéből adj! Felejtsd el egyszer, hogy ezelőtt hogyan adtál s adj egyszer a szived szerint. Ne nézd, hogy más látja-e, vagy kihirdetik-e adományodat. Krisztus, aki egykor megállt a persellyel átellenben (Márk 12:41) számon tartja a tiédet is s aképpen tanúskodik rólad az Atya előtt. Ha majd áthatja szivedet a szeretet melege, bizonyság lesz előtted az Ige: ”A jókedvű (azaz: szívből, hálából adó) adakozót szereti az Ur” (II. Kor. 9:7). Szőke István. Olvasd: II. Mózes 35:4-29. Apostolok Csel. 4:32-37. A TÜKÖR TÓ. Ölén a zugó rengetegnek Forralja habjait a tó, Állja tüzet sok fergetegnek, Keblén dallá simul a szó. Szemébe köp a bősz viharnak, Az pusztítva tovább robog, Vissza-vissza mordul a tóra: Milyen csúf és hogy’ háborog! Tördelt ágtól, avar levéltől Ringatva tisztítja magát És tündéri mosolyba’ fürdet Virágot, lombot, lenge fát. Bár mosdatva csillogja vissza A benne tetszelgő valót, Alakjáért őt kárhoztatja Varangy, százlábú, gyik s a pók. Halk csobbanással csókolgatja A napot, holdat, csillagot, S kiknek titkát híven megőrzi, AZOK mondják rá, hogy halott. Színét gyakran moh s békanyálak, Ágyát piócák szennyezik, S a békákkal kuruttyoltatják, Hogy a tó nem tiszta nekik. E tó, miként a Szentirás is, Szépet rutát hiven mutat, De a belé pillantó lelkek Nem birják el önarcukat. Ezért van e visszás világon Annyi széplelkü áldozat, Mert az Igazság tükörében Lám, a tükör a kárhozat. Szabó László. Szereti a Magyar Egyházat? Akkor rendezze hátralékát és fizessen is elő! URISZENTVACSORAI SZERTARTÁSUNK A keresztyén anyaszentegyház lelki templomának a szent keresztség az ajtaja, az uriszentvacsora pedig a szentek szentje benne. Ehhez a szent keresztség ajtaján keresztül befogadottaknak sem könnyen és minden feltétel nélkül lehet hozzájutni. A Krisztus egyetemes Egyházának minden ága, minden időben felette vigyázott arra, hogy az általa uriszentvacsorának tekintett szentséghez csak legtisztább hitü, legtisztább életű, Isten iránt legőszintébb lelkületű, legmegbízhatóbb hüségü és a keresztyén mivoltot a leglelkiismeretesebben felfogó tagjai járulhassanak. Az erre való éber vigyázat annyira tiszte az egyháznak, hogy a reformátorok és közöttük elsősorban Kálvin János tanítása szerint ott, ahol az Ur vacsorájának igaz és Krisztus rendelésével megegyező értelmezése, kezelése és kiszolgálása nincsen, ott valójában egyház sincsen, még ha úgy látszik is, hogy van. A keresztyén egyház az Ur vacsorájára való ezt a féltőn őrködő vigyázást az uriszentvacsora sákramentomának magas értékeléséből, a maga sáfársági tudatából, az ó- és ujtestamentomi egyház és nem kis részben talán a pogány misztérium-vallások példájából is vette.
