Magyar Egyház, 1933 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1933-10-01 / 5. szám

52 MAGYAR EGYHÁZ nyivel tisztább, s hisszük, hogy a megér­tésre is több lehetőséget adóbb lehetett vol­na és lenne ma is az amerikai magyar re­­formátusság egyházi élete, ha mindegyik irány őszintén kijött volna vagy csak most is kijönne a hozzá-állás és hozzá-tartozás minden következményével, jogiakkal és ténylegesekkel egyformán és úgy adott és adna alkalmat népünknek a hozzá-állásra és hozzá-tartozásra. Akkor legalább, bár­milyen fájdalmasan esne is népünk ezrei­nek a hitvallásos magyar református fun­damentumokról való lelépése, őszinte em­bernek tarthatnánk és mint őszinte, igaz embert becsülhetnénk a becsatlakozott cso­portok minden munkását és ha másért nem, legalább őszinteségéért becsüléssel tartoznánk minden egyházi iránynak; né­pünkre nézve pedig azt mondhatnánk, hogy ha magyar református szempontból fájdalmasan is, de utóvégre is csak azzal a lelkiismereti és vallásszabadsággal élt, amely egyformán jogot ad neki arra is, hogy magyar református maradjon, meg arra is, hogy ha úgy tetszik, mássá legyen. Utóvégre nincsen az sehol stem megírva, hogy mindenkinek magyar reformátusnak kell lenni, de az igenis meg van írva, hogy “az igaznál egyebet ne mondj”. (II. Krón. 18:15.) Mindezek elmondásával még a gondo­lata is távol áll tőlünk annak, hogy a ma­gyarokkal foglalkozó egyetlen amerikai ro­kon felekezetet is megsértsünk. Azért, hogy a velük angolul kötött megállapodásokat a magyarok vezetői hogyan adták tovább magyarul, nem őket terheli a felelősség. Az pedig, hogy a saját hitüket terjeszteni és a saját egyházukat növelni még anyagi áldozat árán is készek a bel- és külmisszió munkájának a végzésével, dicséretes és kö­vetendő dolognak tartjuk, de munkájuk igazi jellegének az ő tudtuk nélkül való el­­leplezését és ó-hazai értelemben* vett ma­gyar református munka gyanánt való fel­tüntetését irántuk való sértésnek tartjuk. Az elfogadott s bizony nekik is megeről­tetésbe kerülő segítséget legalább munká­juk valódi jellegének a megvallásával és nevük viselésével illenék meghálálni. Az amboy-i egyház mindezekkel a kérdésekkel magára nézve leszámolt és je­len egyházi elhelyezkedését úgy körülsán­­colta, hogy másnak még a tárgyalása is szinte jogi lehetetlenség volna. Az egyházközség temploma és kultikus élete A gyülekezeti élet központja a tem­plom, legszentebb megnyilvánulása és táp­lálója az istentisztelet. A perth amboy-i független magyar reformátusok temploma Perth Amboy városának délnyugati részén, egy, a világ zajától nem háborgatott csen­des utcában, a Kirkland Piacén van. Kö­rülbelül arányos távolságban a város kü­lönböző résszeiben, továbbá a szomszédos Woodbridge város területén fekvő Hope­­lawn, Keasbey és Fords nevű város-ré­szeken lakó egyháztagokhoz. A jelenlegi templom, melynek művészi rajza e jubileumi lapszám címlapját disziti, 1925-ben épült. Ugyanazon a helyen, ahol közlel húsz esztendőn át az 1905 szeptem­ber 10-én felszentelt régi templom állott. (A régi templom képe az anyaegyházunk­ból sarjadzott alakulatok üdvözléseinél ta­lálható !) Az uj templom építésének a szükségessége már nyolc évvel az elsőnek az építése után, 1913-ban felmerült, a meg­valósulás azonban a közbejött világháború és az azt követő csatlakozási mozgalmak ökozta bizonytalanság miatt 22 évig vára­tott magára. Az uj templom alapkőszente­lése 1925 junius 21-én, felszentelése pedig Thanksgiving Day-n (Hálaadás Napja), november 26-án volt. A templom fél-gót stílusban épült masszív tégla-alkotmány. Befogadó képessége 510 ülőhely, pótszé­kek behelyezésével azonban 600 ember is kényelmesen elfér benne. Az újonnan be­szerzett berendezési tárgyakkal mintegy 63 ezer dollárba került. Szines művészi ab­lakai szentirásbeli szimbólumokat tartal­maznak. Egy néhány szépséges szimbólum ékesíti a falakat is, amelyeket 1932-ben Jámbor Lajos festőművésszel, a budapesti Szépművészeti Akadémia egyik volt jeles és a templomdiszitést Olasz- és Német­országban magyar állami ösztöndíjon is ta­nulmányozott tanítványával dekoráltatott az egyházközség. A templom falain látható szimbólumok a hazai egyháznak Debrecen város címe­réből kivett címere, a Szent Biblia és a Független Amerikai Magyar Református Egyház címere a középső főiv felett. A tiz parancsolat szimbóluma az Énekkar fára­dozása eredményeképen 1909 junius elsején beállított villanymotoros orgona felett fi­gyelmeztet az Isten parancsolatainak a megtartására, a templomból kifelé menet pedig, ha a karzat fölé, a torony belső fa­lára esik a hivő tekintete, ott láthatja a Kálvin János jelvényét, az ég felé égő szivet tartó kezet. így a némi, -“alak és ablakok is beszédesekké és az fsíen utaira tanítókká válnak. Az Ur asztala, tőle balra a biblia-olvasó álvánnyal (J. H. Henderson Co. ajándéka) jobbra a keresztelő me-

Next

/
Thumbnails
Contents