Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1932-12-01 / 12. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ A nevet, amelyet cimül irtunk le, mindenki ismeri az egyházban. Bodnár István a Független Amerikai Magyar Református Egyház egyházkerületének főgondnoka. Neve eléggé jól ismert távolabbi vonatkozásokban is. Egy Amerikát megjárt magyarországi magy református vezér férfiú akkor, amikor amerikai éleményeit megírta, megemlékezett az egyszerű gyárimunkásról, aki — egyházkerületi főgondnok! Az ősi Siont, amely Trianon átka előtt a világ legnagyobb református Egyháza volt, Trianon és — nagyon félünk — hozzánk magyar reformátusokhoz szégyenünkre közelebb álló okok, irgalmatlanul szétszaggatták. Az öt püspök főpásztorsága alatt öt egyházkerületet alkotott régi, sziklaegységü Siont öt felé vágták a viharok, öt külön tagozatba. Az első: a csonkahazai. A második: az erdélyországi. A harmadik: a csehoszlovákiai. A negyedik: a jugoszláviai. Az ötödik: az amerikai. Ebben az öt tagozatban, amelyet semmi valóságos kapocs nem fűz egybe, kilenc püspök és két főesperes főpásztorkodása alatt él a szegény magyar református nép. A kilenc egyházfő mellett kilenc kerületi főgondnok tartja a vezérség inehéz terhét. Ez utóbbi kilenc férfiú közül egy: Bodnár István. Bodnár Istvánról az egyszerű gyárimunkás kerületi főgondnokról azért emlékezzünk most itt meg, mert ez a még fiatal ember most ünnepelte meg nagy egyszerűségben huszadik évfordulóját amnak, hogy a magyar református Sión életterhéből reá eső részt hordozza. Mint 18 éves ifjú elfoglalta a maga Istentől kirendelt helyét az Egyházban, s az azóta eltelt húsz év alatt állott mindig hűségesen épen azon a helyen, amelyre őt a gondviselés odaállította. Szolgált az egyházi élettér különböző tagozataiban fenn és lenn, s szolgál most a legmagasabb helyen, amely amerikai magyar református viszonylatban világi embernek kijuthat: a kerületi főgondnoki hivatalban. S ebben a hivatalban nemcsak szolgál, de ezt be is tölti. A Független Amerikai Magyar Református Egyház a legkisebb magyar református egyháztest. De ennek a legkisebb egyháztestnek gondjai mindig óriásiak valának. A munkának, a gondnak, a felelősségnek igen-igen nagy terhe hull itt a vezér vállakra. Mondhatnánk itt Bodnár Istvánról sok szépet és jót. Megtehetnők, hogy amint az ilyenkor szokás, rákenjünk minden jópengésü és kegyes hangzású jelzőt. Ez ellen azonban épen maga Bodnár István tiltakozna legerőteljesebben. Az illik hozzá legjobban, ha csak annyit mondunk róla, hogy az egyházi közösség, amelynek világi feje: szereti és becsüli. Szereti és becsüli azért, mert Bodnár István bárhol állott és bármilyen hivatalt viselt: mindig teljes hitü, teljes hüségü és teljes bölcsességü magyar református vezérfériiuként állotta meg helyét. Ő maga elhárít magától minden érdemet s ha dicsekedni akar, Istennel szeret dicsekedni orcájára csorduló könynyezéssel; s buzgó imádságairól szeret beszélni, amelyeket mindig meghallgatott a mennyei Atya. A húsz éves fordulónál nem úgy tekinti életét, mint amely bárki számára példa lehetne, hanem inkább mint tanuságtevést arról, hogy nagyirgalmu az Isten azokhoz, akik Ötét szeretik és tiszta szívből imádják. Ő. a világi egyházfő, csak egynek kívánja magát tartani azok között az idegen földre került jó magyar reformátusok között, akik az ősi Siont olthatatlan szerelemmel szeretik: azért élnek, szolgálnak, áldoznak és imádkoznak mindhalálig. Ezért aztán tündöklő magyar református példát adó férfiú is. Bodnár István Borsod megye Sajóké-BODNÁR ISTVÁN.
