Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)

1932-05-01 / 5. szám

MAGYAR EGYHÁZ S Senki sem lehet tehát sem az isteni, sem a világi tudományokban olyan bölcs, sem az isteni életben annyira előhala­dott, hogy az Egyház tanítói és anyai vezetése és felügyelete alól joggal kivon­hatná magát. Világi intelligenciánknak és a szektáriánus szakadárságra hajlandók­nak hatalmas üzenet ez Kálvintól, aki az Egyházhoz való tartozás szükségességét még világosabban leszögezi, amikor igy szól : “Teg yük hozzá még azt is, hogy ennek a kebelén kivül semmiféle bünbo­­csánatot, semmiféle üdvösséget sem re­mélhetünk”. (u. o.) “Ebből következik tehát, hogy méltán kell elpusztulniok az éhség által azoknak, akik a léleknek azon eledelét, melyet Isten az Egyház keze ál­tal nyújt nekik, megvetik”. (300. old.) “Oly nagyra becsüli ugyanis Isten az ő Egyházával való közösséget, hogy szö­kevénynek és hitehagyottnak tartja azt, aki nyakasságban eltávolodik bármelyik olyan keresztyén társaságtól, mely Isten igéjének és szentségeknek igazi szolgála­tát ápolja.” “Annyira figyelmünkbe ajánl­ja Isten az Egyház tekintélyét, hogy an­nak megsértését saját tekintélye kisebbí­tésének tartja.” “Mert nem is kis jelentő­ségű dolog az, hogy az igazság oszlopá­nak, erősségének és Isten házának nevez­tetik.” (I. Tim. 3:15.) “Nem kis dicséret az a mondás sem, hogy Krisztus elvá­lasztotta és elkülönitette az Egyházat az eljegyzésre (Efez. 1:23, 5:27.) Ebből kö­vetkezik, hogy az Egyháztól való elsza­kadás Istennek és Krisztusnak megtaga­dása ... Nem is lehet elképzelni borzasz­tóbb bűnt annál, mint ha szentségtörő hűtlenséggel megsértjük azt a házasságot, melyet Isten egyszülött Fia velünk kötni méltóztatott.” (307—308.) Épen ezért “semmi mentsége sincs annak, aki ön­ként szakította meg azzal az Egyházzal való külső közösséget, amelyben Isten igéjét hirdetik és a szentségeket kiszol­gáltatják.” És ez az igazság áll még abban az esetben is, ha az Egyházban kevesek­nek, vagy sokaknak, esetleg épen a pász­tornak a vétke kiszakadásra kisértene, mert “a szent és igaz ember előtt nem kevésbbé tiszták és üdvösek a szent tit­kok, ha mindjárt tisztátalanokkal együtt részesül is azokban” (316—317. old.) 3. A mai keresztyénség messze tá­volodott Kálvin Jánosnak az Egyházról alkotott felfogásától. Messzebre, mint amilyen messze esik az ég a földtől, nap­kelet napnyugattól. Kálvin az Isten leg­nagyobb jóságának tartotta, hogy az Ö igaz Egyházának a tagja lehet. Azt val­lotta, hogy “Isten jósága folytán” véte­tett fel és oltatott be abba. (318.) A mai keresztyének érzületében és gondolat­­világában pedig az az érzés és gondolat bujkál ott szüntelen, hogy ők tettek jót Istennel, midőn szíveskedtek az ő Egy­hazának tagságát elfogadni. A modern egyházi életnek minden fegyelmezetlen­sége, világi hiúságokba és hiábavalóságok­ba való belemerültsége, Isten, dicsőségének az emberek dicsősége felé emelésére való erőtelensége épen a Kálvin János egy­házfelfogásától való erre az eltávolodásra vezethető vissza. Pontosan, biztosan és megcáfolhatatlanul. Bennünket üdvösségre elvezetni alkalmas és erős Egyházat aka­runk? Szívjuk fel magunkba és engedjük húsúnkká és vérünké válni a Kálvin egy­ház-felfogását. Azt a felfogást, amely Is­ten iránti mélységes hálaadásra kötelez minden áldozatért, minden törődésért, miniden munkáért, amit Istennek közöt­tünk lévő Egyházáért, Krisztusnak gond­jainkra bízott mennyasszonyáért hozha­tunk. Ez a Kálvin lelke. A keresztyén lélek. SZEMLÉLŐDÉS Diamond felesége és az erkölcs. Paterson, N. J. városkában történt, hogy a nemrégen meggyilkolt hírhedt gonosztevőnek, Legs Dia­­mondnak feleségét, valami élelmes üzleti vál­lalkozás, a város közönsége elé akarta állítani — előadás tartása végett. Az előadás tárgya bizonyára a saját bűneivel büntetett férj ban­dita tetteinek az ismertetése és annak a rövid életnek a rajza lett volna, melynek egy sza­kaszán, mint feleség, ő is részese volt. A papság tiltakozására és ennek nyomán a ren­dőrség állásfoglalására volt szükség, hogy ez az ínycsiklandó és szenzációs "társadalmi ese­mény” elmaradjon. A papság tiltakozása azon­ban hiábavaló lett volna, ha a rendőrségnek (vájjon meddig tart??) véletlenül nincs egy kis erkölcsi Ízlése. Ez a kis ízlés akadályozta meg, hogy az előadás, most már másodszor, maradt cl. Mert először még Diamond életé­ben maradt el, akinek szennyes dicsőségéből és még szennyesebb jövedelméből, akkor is hasznot húzott magának a most erkölcs taní­tónak felcsapó asszony, amikor még a fér­jének mondhatta volna el azt, hogy a bűnt nyomon követi a bünhődés. Mert állítólag ezt akarta most elmondani és a férje életével illusztrálni. Mi a magunk részéről örülünk, hogy most elmaradt ez az előadás, mert Diamond életének illusztrációja nélkül is tud­juk ezt, azt azonban sajnáljuk, hogy a férje életében is elmaradt a feleség előadása, mert az — ha történelesen akkor mondódik cl — nyilván hasznosabb lett volna neki is, fér­jének is. Akkor nem lett volna bűntárs, ha­nem hitvestárs. Szerencsére a patersoni ren­dőrség Ízlése sem romlott még oda, hogy a városának tisztes polgárságát egy világra szóló gonosztevő bűntársával engedje taníttatni az erkölcsös életre, az Ur napján — vasárnap, (h. s).

Next

/
Thumbnails
Contents