Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1932-11-01 / 11. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ való visszatérésének, örök Főpapságának és Királyságának. Ezért küldetett és jött el a Szent Lélek Isten, ezért küzdöttek, fáradtak az apostolok; erre szülte fájdalommal a galácziabelieket Pál apostol, igy Írván nékik: “Gyermekeim, akiket ismét fájdalommal szülök, miglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.” (Gál. 4:19.) A Krisztus ábrázatához való hasonlatosságra kiválasztott lelkekért lettek szolgáló leikekké a választott angyalok (Zsid. 1:14.), érettük van az Ige, az Anyaszentegyház, a sákramentomok, az egyházi szolgálat intézménye. Mind, mind azért, hogy beteljesüljön rajtuk az Atyának szent, örök, szabados, kegyelmes akarata. “Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem öt mindnyájunkért oda-adta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent nékünk?” — kérdezi szent csodálattal és megcáfolhatatlan érveléssel Pál, az Ur Jézus Krisztusnak választott apostola. (Róm. 8:31.) Micsoda súllyal, micsoda felelősséggel szakad ránk ennek a nagy isteni áldozatnak a súlya! Micsoda fényes tüzoszlopként világit és tüzel bele az életünkbe ennek az ilyen áldozat árán is érvényesülni akaró isteni akaratnak az ereje! Micsoda éles határvonalat von ez az Isten gyermekeinek világa és az Ördögnek birodalma között! Vagy hiszel vagy elkárhozol. Vagy megtérsz, vagy elpusztulsz. Vagy odaadod magadat az Isten idvezitő akarata alá, vagy elveszted születésed célját. Vagy Krisztus ábrázatához leszel hasonlóvá, vagy a sirbaszállókhoz. (Zsolt. 28:1.) Ez a Szentirás vallása. Ez a “Vagy-Vagy” vallása. Ez a Krisztus vallása. * * * A keresztyén vallásnak ez az ércessége a kálvinizmusban csendül ki a legércesebben. A Kálvin János theológiájának a mindent átfogó, mindent egységrehozó gondolata az Isten atyai akarata. Az az Önmaga felé dicsőséges, szent Fia felé szerető, választottal irányában kegyelmes akarata, amelynélfogva “akiket eleveismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy Ő legyen elsőszülött sok atyafi között.” Ez a legtömörebb, a legvilágosabb theológia a világon. Épen azért a kálvini theológiára épített egyházak a legtisztább theologiáju keresztyén egyházak a világon, ha valóban erre a theológiára fundáltattak és azon maradnak. Ezekben az egyházakban az emberi akarat nem keveredhetik össze az isteni akarattal. Emberi tekintély nem ülhet az Isten trónjára. Ember nem helyezheti magát az igaz Ur Isten és teremtő kezének alkotása: az ember közé. Ezekben semmi emberi bölcseség, ami Isten előtt bolondság, nem homályosithatja el az Isten igazságát. Ezekben senki és semmi nem teheti hosszabbá és kanyargósabbá a Krisztushoz vezérlő utat. Nem, “sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény.” (Róm. 8:38, 39.) Itt az ut “egyenes” (II. Helvét Hitvallás, X :4) és akadálytalan, akárcsak azok az utak, amelyek az Izráel számára kijelölt menedékvárosokhoz vezettek. Tisztább, igazabb, egyetemesebb, keresztyénibb keresztyén egyházakat a kálvini theológiára fundált egyházaknál találni bizony nem lehet. Aki itt van, az jó helyen van. Aki itt van, annak nem bizonytalankodni kell, hanem célegyenest igyekeznie “az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fii. 3:14.) Az inkább törekedjék arra, hogy “az egyenes utón bejusson a mennybe.” (II. Helvét Hitvallás, X:4.) Teljes leikével, teljes elméjével, minden erejével azon lennie, hogy “kiábrázolódjék benne Krisztus.” A Magyar Református Egyházat és annak bárhova szakadt gyermekeit az egyszer a szenteknek adatott hitnek (Judás 4.) erre a teljes mértékére választotta ki az Isten. Ez egymagában elégséges bizonysága annak, hogy minket is az Ö Szent Fia ábrázatához való hasonlatosságra szánt az Atya kegyelme. Magyar reformátusok, milyen boldogsággal munkálhatnátok azt, ami az Atyának jó és tökéletes akaratja irántatok!? Ha élni akartok és ha azt akarjátok, hogy a magatok és az utódaitok javáért veletek együtt lelki édes anyátok is éljen, akkor kell is munkálnotok. Mert mindenfelőlrül sokat támadott, irigyelt és szaggatott, haszontalan emberi vélekedésektől kikezdett Anyaszentegyházunk és személyes keresztyénségünk igaz voltának az lesz a legigazabb, Isten és ember előtt legkedvesebb, reánk nézve az egyedül idevességes bizonyítéka, ha egyen-egyen valóban kiábrázolódik bennünk a Krisztus, ha egyen-egyen és összesen hasonlatosak leszünk az Atya Szerelmeséhez. Más bizonyítékot, más dicsekedést, más
