Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1932-11-01 / 11. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ * dat van az emberek életében, annál kevesebb bűn is van. Mert ha az egyház, az állam, a társadalom az osztályérdek, vagy én mondom meg, hogy mi a bűn, végre azt sem tudom, ki is hát az illetékes ennek megmondására. De ha az élő Isten mondja meg az ő törvényében, akkor az előtt egyháznak. államnak, társadalomnak, osztályoknak és egyéneknek meg kell hajolniok, mert a legmagasabb itélőszék szólt és a legtökéletesebb igazság nevében ítélt. Az ő törvénye ítéli meg a kenyérkérdést és a soviniszta telhetetlenséget egyaránt. Az ő törvénye elé áll a szegény és a gazdag, amaz a felebbezésével ez az igazságával. A házastársak között is Ő lesz a biró, de Ő ismeri ám a szivek gondolatait. Azok az évezredes problémák, melyek nemzedékekként visszajárnak, minden.pemzedéknek az Őhozzá való viszonyában oldódnak meg. Amennyire Őt imádják, neki hódolnak és engedelmeskednek, annyira lesz közöttük úrrá egy igazság, annyira mennek egy cél felé, annyira lesz hasonlóvá az életük Őhozzá. Annyiban tehát igaz az Ádám és Éva vád, hogy mert nálunk is az engedetlenség volt a bajok forrása, nekünk is arra kell mutatnunk, mint végzetesen visszarettentő rossz példára, mert ha nem is özönvízzel, de fájdalmas fenyítésekkel ma is arra akarja a vallásában megtanítani Isten az embert, hogy az erkölcsi életében neki engedelmeskedjék. Neki, aki az egész emberiség problémáit az egyes sziveken keresztül oldja meg, miután már egyszer és végérvényesen egy szívben megoldotta a keresztfán. Az ő vallásos imádatában vannak a mai kor nagy erkölcsi kérdéseinek a megoldásai. Hegyi Sándor. AMIRE ELEVE ELRENDELTETTÜNK. Róm. 8:29.: “Mert akiket eleve-ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyeinek, hogy Ő legyen elsőszülött sok atyafi között.” Evangyéliom szerint reformált szent vallásunknak fundamentális tanítása az “Isten eleverendeléséről és a szentek elválasztásáról”, vagyis a predestinációról szóló tanítás. (Lásd: Második Helvét Hitvallás, X. Rész.) Ennek a tanításnak a lényege a Knsztusban hivő és .élő lélekre nézve az, hogy az ő idvessége nem az időnek, hanem az örökkévalóságnak az ügye: az ő örök sorsának a meghatározója nem az, amit emberi igyekezetek tehetnek érte, hanem az, amit az örök, szent, erős, idvezitő akaratú Isten határozott felőle. A predestinációnak ezt, a szentekre vonatkozó, pozitív oldalát hangsúlyozza a Második Helvét Hitvallás is és helyteleníti a kérdésnek puszta spekulativ érdekből vagy kíváncsiságból a “Krisztuson kívül” való feszegetését. — Hangsúlyozza a tannak a Krisztus személyéhez kötöttségét és a választottaknak elválasztottságuk tényéből következő kötelességeit. “Krisztus legyen hát a tükör, amelyben a mi elválasztásunkat szemléljük.” “Nem az a ti dolgotok, hogy ezek felől kíváncsian kérdezősködjetek, hanem inkább arra törekedjetek, hogy az egyenes utón bejussatok a mennybe”... szól hozzánk hivatalos Hitvallásában lelki édes anyánk: Anyaszentegyházunk. És Anyaszentegyházunknak igaza van. A predestinációt valóban csak a Krisztusban érthetjük meg és annak világot átérő nagyméretüségére valóban csak a gyakorlati keresztyén élet területen döbbenhetünk rá. Teljes mértékben erre mutat az a szent ige is, amelyet elmélkedésünk vezérfonalául választottunk. Ez a szent ige a rómabeliekhez írott apostoli levélnek abból a részéből való, amelyben a megigazult hívők gyakorlati keresztyén életéről van szó és teljesen a Krisztus személyéhez kötötten és a megszentelődő keresztyén életnek értelmet, célt, irányt adó módon szól az Atya örök elválasztásáról és eleve-elrendeléséről. “Akiket eleve-ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy Ő legyen elsőszülött sok atyafi között.” Az Atya Isten öröktől fogva való , elválasztásának és üdvösségre való eleveelrendelésének a szülő méhe egyenesen az Atyának a Fiú iránti örök időknek előtte való szeretete. Tiszta, szent, isteni forrásból: szeretetből, eredez tehát az eleve-elrendelés népeket gyógyító folyama (Ezekiel 47:1-12; Jelenések 22:1-2) és nem az Atya Isten egész istenségét antropomorfizáló, istenségét bűnös emberi indulatok Neki tulajdonitásával leromboló és a szeretetnek ellentmondó indulatokból, mint ahogy azt az eleve-elrendelés mélységes és felséges igazságának a nem értői és éppen ezért ellenzői állítani szeretik. Az eleve-elrendelés szeretetből fakad. A legmegmérhetetlenebb, a bűntől ködös emberi képzelettel el sem képzelhető legszentebb szeretetből: az Atya Istennek a Fiú Isten iránti örök szeretetéből.
