Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1932-11-01 / 11. szám
Volume XI. NOVEMBER, 1932. Number 11. Publication Office: Alexander Daróczy 102 Seventh Avenue McKeesport, Pa. Editorial Office: Geo. Borsy-Kerekes 925 Mahoning Avenue Youngstown, O. Published monthly. — Subscription: $1.00 year. CONTRIBUTING STAFF: MINISTERS OF THE FREE MAGYAR REFORMED CHURCH IN AMERICA Entered as Second-Class Matter, April 19, 1932, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of Mar. 3, 1879. VALLÁSOS ÉLET ÉS TÁRSADALMI ERKÖLCS. Élcelődés, vagy gunyolódásképen szokták a magyar ref. papokat azzal vádolni, liogy beszédeiket sokszor kezdik Ádámnál és Évánál, vagy ennél jobb esetben az özönviznél. Pedig igazságnak sem megszégyenitő ez a vád, ha alaposabban fontoljuk meg mindazt, ami megfontolásra kínálkozik benne. Mert minden problémánk, amellyel a 20. században küzdünk, évezredes gyökerekkel valóban oda nyúlik vissza, ahová akkor utalják a papok, mikor Ádámot és Évát, vagy özönvizet emlegetnek. Kenyérkérdés, vagy világbéke, a házasság fel vagy fel nem bo.nthatósága, sovinizmus, vagy internacionalizmus és mindazok a felsorolhatatlan nagy és kis kérdések, melyekkel ébredünk és lefekszünk, ha megvizsgáljuk őket, kusza összevisszaságukban is egyszerű erkölcsi kérdésekké válnak. Épen azért, mert erkölcsi kérdések, semmi más utón és semmi más eszközzel meg nem oldhatók. Ezekhez az erkölcsi kérdésekhez hiába közeledünk a tudomány, a művészet, a politika eszközeivel és törvényeivel. Hiába alkalmazzuk ezeknek a célkitűzéseit rájuk. Csődbe jutunk. Tudományos eredményeink a csillagokig emelhetnek bennünket, a sztratoszférából visszaérkezve sem találjuk jobban elosztva a kenyeret a földön. Művészi eszközökkel délibábot varázsolhatunk a lelkünk köré, mikor elmúlik a művészi hatás annál sárosabb és keservesebb lesz a valóság. Politikai hatalommal, gigászi erőfeszítésekkel átalakíthatjuk egy időre a viszonyokat, melyek között élünk, nemsokára rá fogunk jönni, hogy eltévesztettük a sorrendet, mert az átalakítást az embereken kellett volna kezdenünk, hogy az átalakult emberek tegyék rá kezüket a viszonyokra. Ezek a problémák erkölcsiek és a paradicsomból való kiűzetés óta veszik körül az embert. Egyszer-egyszer jobban sikerült a megoldásuk a történelem folyamán, máskor uj nemzedékeknek kellett nőniök, hogy ez a megoldás lehetővé váljék, mert mindkét esetben uj erkölcsi életelemek telítették meg az emberiség legjobbjainak a lelkét. Nagy erkölcsi megújulások korszakaiban sem tűntek el egészen ezek a problémák, de ez csak azt mutatja, hogy olyankor sem volt tökéletes az emberiség élete, mert nem volt tökéletes az erkölcsi megújulás. Ha nagy volt is a hullámverése, az emberiség legszélső és legalacsonyabb rétegeihez nem jutott el. Nem jött el az Isten országa minden szivben, ha sok szív megérezte is, hogy a szuverén Istennek való engedelmeskedésben kell testvérré válnia a másikkal. Mert erről van szó. A testvériség életre és halálra szóló komolysággal vett érzésének a hiányáról. Különösen a keresztyénség erőinek e világba való belépése óta látszik az meg világosan, hogy az emberek vallásos élete és a társadalom erkölcse elválaszthatatlanul szoros összefüggésben vannak egymással. Mert a keresztyénség hirdette a leghathatósabban a testvériség legmagasabb erkölcsi gondolatát az egy atyaság legmagasabb rendű vallásos gondolatának a proklamálásával. Hiszen nem kell különösebben bizonyítanunk, hogy ezekben a problémákban, melyeknek a látása mind több komorsággal tölti meg épen a legjobbjaink lelkét, az a bűn jelentkezik, amelynek a mértékét a ref. keresztyénség az Isten törvényében látja. Azok a kísérletek, melyek ezt a mértéket másutt keresik, a történelem folyamán már mind megmérettek és könnyűnek találtattak. A római egyház azt állítja, hogy ő mondja meg mi a bűn. Vannak, akik azt állítják, hogy az állam hivatása megvonni a bűnnek és erénynek a határát. Még olyan nagy szellem is, mint Kant, abba a tévedésbe esik, hogy az önjogu ént állítja a bűn mértékének, mások az egész emberiséget, ismét más a társadalmi ösztönöket. A református keresztyénség pedig a szent Isten szent törvényét. És mert ezt tartja a bűn mértékének, hirdeti, hogy mennél több igaz istenismeret és istenimé-
