Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1932-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 szotta, mig a konfirmációjára készült mikor 17 éves gyermekifju szívvel onnan tengerekre szállt, akkor egy volt még a magyar. Akkor nagy volt még az ő népének dicsősége. Ez a dicsőség még a Vihorlát és Beszkidek között az Ung folyó síkján szállta meg a lelkét; s azóta itt is, be sok szép álma volt erről a dicsőségről. Mindig egységesnek, nagynak, dicsőnek szerette volna látni az ő népét. Ezt a nyakas, pártos, magát pusztító népet. Mennyit sürgőit forgott, járt és biztatott, békitett és egyenlített ezért a népért, az ő népéért, tiértetek, akik közül ugye mégis többen vannak, akik szerették őt, mint akik igy vagy úgy gáncsolták, mikor a nehéz utón előre nézett és előre ment. Ő volt a legfürgébb magyar, nemcsak itt Cartereten, de az egész vidéken. Ma még itthon volt, holnap már Bridgeporton nyújtotta hü és meleg kezét egy egy baráti kézfogásra. De alig eresztették el ezt a kezet ott, már Philadelphiában nézett, fényes tiszta szemével magyar testvéreire. A fürge, a mozgékony, ahogy ő magát tréfásan nevezte egyszer: a “marcholó magyar” ime megtorpant és koporsóba dőlt. Én magyar népem, drága legnagyobb családja az elköltözöttnek, felülről kapott “tiszta” bölcsességével szóljon hozzánk ő a haza lángoló szeretetének .nagy parancsolatáról mégegyszer, mi meg köszönjünk el tőle, mint szivünk szerint való magyar testvértől, megköszönve a jó Istennek, hogy ilyen magyar sziveket is teremtett, rajta kívül többet is, a magyarság családjában. A felülről való bölcsesség második vonása: “békeszerető, méltányos”. Ezt a vonását különösen az előbbinél kisebb családjában, a még szive szerint valóbban, az egyházában mutogatta gyakran. Független magyar református volt a legszentebb meggyőződése szerint, de ez nem azt jelentette, hogy más egyházak felé csak gyűlölet volt a szivében. A maga meggyőződését nem engedte, de másét nem bántotta. A magáét nem úgy védelmezte, hogy a másét megtámadta, hanem úgy, hogy a saját meggyőződését megtartotta. Azért sok és már, már elfelejtett áldozatra volt kész. Református népem! Drága kisebbik családja az elköltözöttnek, ne szégyenld a könnyeidet, melyekkel egyik legjobb fiadat siratod. Több mint 25 évig láttad őt magad mellett. Vagy az élen, vagy a soraid között, mindig ott volt. Le nem maradt, közüled ki nem csapódott, mint a kóbor madár a seregből, mely a jövő felé száll. Csak most utoljára. De ezt az rendelte igy, aki elküld és haza hiv emberi lelkeket, hogy szent tervében eszközöknek használja őket fel. Református népem! Drága kisebbik családja az elköltözöttnek, ne sírj hát sokáig utána, hanem imádkozz és vigyázz, hogy üres ne maradjon a seregben a helye, hanem rendeltessék ki közüled az, aki az ő helyére áll. Legyen az tehozzád és én hozzám, minden reformátushoz, olyan méltányos, mint ő volt, felülről kapott bölcsességében. Legkisebb és legszive szerint valóbb családja mégis az volt, melynek apja, ura és parancsolója volt. Innen járt el 3 évtizedig abba a gyárba, mely a kenyerét adta. Abba a gyárba, mely parancsolni és intézkedni tanította. Mindenki elviszi munkahelyére a családja lelkét és a családjába a munkahelyének szellemét. Ő is elvitte. Elvitte munkahelyére bölcs szivének irgalmasságát és a munkahelyéről haza vitte családjába az engedelmesség követelését. Ebben néha talán kisértő túlzásokig ment. De hol van az a lélek, aki ennek a kisértésnek ellen tudott volna állani és azt maradék nélkül le tudta volna győzni. Ő sem tudta. Ha nem találkozott engedelmességgel a családjában, a lelke áttüzesedett. A tüzes lélek pedig nem csak melegít, de néha éget is. Most azonban mikor már kivalóban van ez a lélek, mennyire fáj a hitvesi szív é(s milyen hideg lesz majd sokáig, a gyermekek számára ez a világ. Köszönje meg a legkisebb és legdrágább családja is hitvesi és apai szivének minden fényét, melegét és áldozatát Annak, Akiévé legjobban ezt a családot akarta nevelni, a jóságos Istennek. Független magyar református családapa hitvese és gyermekei, el ne feledkezzetek az ő nyomdokairól !! Végül Testvéreim, zendüljön meg még egyszer az Istennek Igéje és fogja össze az ő három családját annak a Krisztusnak a nevében és áldozatában Aki az Ő nagy szivének békéjében a mi igazságunkat vetette el. Az ö békessége legyen rajtunk — mind a három családon. Hegyi Sándor. “Ragaszkodjunk vallásunkhoz.” (Zsid. 4:14.) Házasságkötéseknél is. Különösen vegyesházasság kötésénél. “El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképen szokásuk némelyeknek.” (Zsid. 10:25.) Sem terméketlen figefákká nem tévén ott magunkat gyermekeinknek más felekezethez való eligérésével.
