Magyar Egyház, 1932 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1932-10-01 / 10. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ A FELÜLRŐL VALÓ BÖLCSESSÉG. Gyászbeszéd, Kovács Lajos felett, nekrológul. Néhai Kovács Lajos volt egyházmegyei jegyző. Kicsoda közietek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit. . . . Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szivetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, mely felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is va,n. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes. . . . Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak. (Jakab 3:13-18.) Három család gyásza jelenik meg ez órában Kovács Lajos kedves templomának a falain belül. Három család siratja őt, már már elapadó és még ezután felfakadó könnyekkel, vagy könnytelanül, de befelé siró szomorúsággal. Hadd találkozzanak ezek a családok mégegyszer az ö lelki arcával a koporsója mellett, hátha ebben a találkozásban egymáshoz is közelebb jutnak. Hadd szóljon hozzájuk Isten, a Kovács Lajos életében, az ő halálakor, ezzel az Igével, amelyről úgy érzem, hogy a mi kedves halottunk lelkének, gondolkozásának és majdnem három évtizedes munkájának a csillaga volt. Ebben az Igében kétféle bölcsességről van szó. Az egyik a “földi, testi ördögi”, a másik a “felülről való” vagyis isteni. Sajátságos, hogy a Szentirás mindegyiket bölcsességnek mondja. És mégis van közöttük különbség. Micsoda ... ? Az, ami a tűz között van, melyet te gyújtasz a te kezeddel és amit Isten tart a Napban, az Ő kezével. Az, ami a viz között van, mellyel te öntözöd a kenyér termő földet és amellyel az ég öntözi meg, harmatban, vagy esőben, szikkadt nyári reggelre, az elfáradt virágaidat. Az a különbség a kétféle bölcsesség között, ami a három családnak élő emberek és azok között az emberek között van, akik azt gondolják, hogy ez a világ mindenestől fogva azért teremtetett, hogy nekik legyen mit felfaLniok, vagy a torkukon leereszteniük, zsebre tenniük, vagy legalább is egy család számára összeharácsolniok. Az a különbség a kétféle bölcsesség között, ami Isten és az emberek között, az ég és a föld között. Kicsoda közietek bölcs és okos ... ? — kérdezi az Ige. És az igazi, onnan felülről való bölcsességnek mindjárt rámutat a bizonyságaira. Ezek a bizonyságok a cselekedetek. Tehát az, hogy ütsz-e, amikor simogatnod kellene, kérsz-e, amikor adnod kellene? Elmégy-e, amikor jönnöd kellene? Vársz-e, amikor pedig téged várnak? A cselekedetek, amelyekben szétosztogatod magadat és fényképfelvételeket ajándékozol a — szivedről. Kicsoda köztetek bölcs ... ? — hangzik az Ige újra? Feleljünk is meg az Igével: a jóéletü és jócselekedetü emberek a bölcsek. És mondja rá halott ajkával is az élete ámenjét az, aki utoljára még sokunkat hivott el az ő templomába. “Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szivetekében...” stb. A “földi, testi, ördögi” bölcsességnek is van bizonysága. A keserű irigység és a civódás. Ez a bölcsesség, mely ördögi, testi és földi, szintén megtermi a gyümölcseit: civódásban, hazugságban, konkolyhintésben, és ezeknek az iker testvéreiben, a háborúságban és minden gonosz cselekedetben. Döbbenjünk vissza ettől a bölcsességtől és ami halottunk életében is keressük és lássuk meg a felülről való bölcsesség jegyeit, vagy inkább azokat, amelyek a három család mezőin való forgolódásaiban az ő bölcs lelkének a jellemzői voltak. A legnagyobb család, melyhez magát tartotta s mely — ez a nagy tömeg résztvevő a bizonyság rá — őt a magáénak tartotta: a magyarság volt. Nemcsak a keleti, hanem még a nyugati is. Mind a kettőt szerette, mert az ő felejthetetlen kis falujában, mig gyermekjátékait ját
