Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-02-01 / 2. szám
Volume X. FEBRUARY, 1931. Number 2. Founded by: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes 925 Mahoning Avenue Youngstown, Ohio Published monthly. — Subscription: $1.00 year. Contributor: Charles Vincze Co-editor: Alexander Daróczy 102 Seventh Avanue McKeesport, Pennsylvania CONTRIBUTING STAFF: MINISTERS OF THE FREE MAGYAR REFORMED CHURCH IN AMERICA Entered as Second-Class Matter, Mar. 30, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of Mar. 3, 1879. VINCZE KÁROLY: KÜLMISSZIÓNK LEGFONTOSABB TERÜLETE Missziói-lelkületű óhazai magyar reformátusok figyelmébe. Óhazai egyházi lapok után Ítélve sok másokkal együtt a missziói lelkiismeret is ébredezőben van a magyar református egyházban. Megható bünbánattal és mulasztásbeismeréssel veti rá magát az úgynevezett belmisszióra, ami ugyan nem más, mint a normális, rendes, sok oldalú és mindenekre gondoló gyülekezeti munka és mind nagyobb érdeklődéssel fordul a külmisszió felé is. Ismeretlen nevű misszionáriusok és misszionárusnők életrajzai kedvenc olvasmányok és előadási tárgyak, egy-egy élő misszionárius pedig, Afrika vagy Ázsia valamelyik sarkából, valóságos szenzáció. Mindez azt bizonyítja, hogy odahaza a missziói gondolat éledezik. És ennek csak örülhetünk, mert a hitterjesztési vágy és hitterjesztési munkálkodás Krisztus Urunk egyenes parancsa alapján a legigazabb keresztyén vágyak és kötelességek közé tartozik. A fő dolog az, hogy ez az éledező külmissziói készség: 1) munkába is állíttassák, és 2) magyar református részről elhanyagolhatatlan missziói munkába állíttassák. Ki legyen a munkába állító? Maga a hivatalos Magyarországi Református Egyház. Addig, amig maga a hivatalos egyház hivatalosan nem foglalkozik külmisszióval, addig nincs igazi külmisszió, csak szórványos egyéni vállalkozások. Amig tehát a külmissziói gondolat a hivatalos egyház programmjában helyet nem kap, addig nincs kifejlődött, kiérett missziói lelkűiét az Egyházban. Tehát a külmisszió irányítása épen úgy a hivatalos egyházat illeti, mint a belmisszió irányítása. Az ébredező missziói lelkűiét foglalkoztatója, munkába állitója tehát a hivatalos egyház legyen. Mi legyen már most az a magyar református részről elhanyagolhatatlan külmissziói munka, amelybe a hivatalos magyar református egyháznak a külmiszszióra hajló munkásokat be kellene állítania? Nagy nemzeti szerencsétlenségünk következtében a világ minden részébe szétszóródott magyar reformátusoknak hazulról, az anyaegyház részéről való lelkigondozása. Nincs a földnek olyan része, ahova a mostoha magyar sors magyarokat és közöttük bizonyára református vallásu magyarokat is ne vetett volna. Olvasunk tömeges magyar kivándorlásokról Erdélyből, Délmagyarországról, Felsőmagyarországból a világ minden tájékára. Vájjon jutott-é valakinek eszébe, hogy ezeknek az ősi otthonaikból kikényszeritett magyaroknak lelkűk is van, amelynek lelkigondozásra, élő Istenre van szüksége? Vájjon jutott-é eszébe valakinek érettük imádkozni akkor, amikor ő maga megteljesedhetett az Isten házának és a közösségi hitéletnek a javaival? Vájjon ébredezett-é valakiben a vágy ő utánuk menni, ő róluk beszélni, őket megtartani? Gondolt-é valaki T
