Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

MAGYAR EGYHÁZ

teJ^ie^eC é Ce%>

FAZEKAS LAJOSNÉ:

ÍGÉRET az IFJÚSÁGNAK.

Megfigyelték az olvasók, hogy a Magyar Egyház egyre többet foglalkozik az ifjúság dolgaival. Nem mintha a lelkészek,a vezetők lelkét ezelőtt is nem foglalkoztatta volna az ifjúság ügye. Meg kell tudnia az ifjúságnak, hogy a lelkészeknek sok gondot, sok töprengést szerzett és sok Istennel való tusakodásnak mondható imádkozásba került, hogy tudjanak várni, tudjanak csendes szívvel lenni, imádkozva dolgozni, keresni, kutatni az Isten által adott módot és alkalmat, amikor és hogyan igazán közel férkőzhessenek ifjuságulnk szivéhez. Azt mindannyian érezték, hitték, hogy nincs igazuk a csüggedezőknek, akik azt állítják, hogy az amerikai magyar ifjúságnak nem kell egyéb, mint az üres szórakozás; a tánc, a sport clubbok, a partyk, melyeken fő az alkohol. Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy az egyházi ifjúsági körök is csak akkor kellenek, ha a felsoroltakat nyújtják, erre kaphatók csak, ilyenekre jönnek, de a komoly lelki munka nem kell nekik. Tudták remélni, tudták hinni még a legcsüggesztőbb idők idején is, hogy Isten jóvoltából mindenütt eljön az az idő, amikor az Ígéret szerint:.... “a ti ifjaitok látásokat látnak.”

Én úgy látom, hogy ez az Ígéret, Isten Lelkének ez az ajándéka már kezd valóra válni. Hadd mondjak el néhány tapasztalatot.

Egy fiatal lánnyal beszélgettem. Természetesen róluk fiatalokról, testi-lelki szükségleteikről. Lassan, lassan megnyilatkozik : .... “Igen, érezzük mi is,... beszélgettünk is már róla magunk között... Igen, valamire szükség van. Nem tudjuk, mi hiányzik, de valami másra, többre vágyunk.” Igen, Istennek hála, már nyiladozik a szemük, már dereng a fény, már jön az Ígéret szerint a látások látásának ideje.

Nyilvános ünnep. A lelkész köszöntése. Most egy fiatal ember beszél. Elfogódva indul ajakáról a szó. Látszik rajta szeretné kimondani szive-lelke legtitkosabb álmát, de nehéz itt nyilvánosan, ő már látott látást, ő már tudja, mit akar, tudja, mire van szükség, azért kimondja bátran, Isten Leikétől ihletve: “...Nekünk lelki vezér kell. Mireánk feladatok várnak, mi tudjuk, mire van szükségünk. Nagytiszteletü ur álljon az élünkre, vezessen bennünket a Krisztushoz vivő utón. — “Könny szökött a szemembe, pedig a lelkem ujjongott: oh hála Neked Szent-Lélek Isten, imé a ti ifjaitok már látásokat látnak.

Egyházmegyei gyűlés után csendes vacsora, komoly beszélgetések. Innenonnan felém röppen egy-egy beszéd foszlány. Ezt hallom legtöbbször:... ifjúság.

.. . fiuk ... lányok.

Lányok! Az egyik lelkész, kinek a gyülekezetében már évtizedek óta folyik, kitartó, rendszeres munka, kérdezősködésemre láthatólag örvendezve moindja: “Nálunk a leányok maguk kérték a feleségemet, hogy magyarázzon bibliát, mert tudják már, hogy erre is szükség van.” ... Boldog lányok, akik már látnak, akik már éhezik és szomjuhozzák az igazságot!

Az ígéretnek az a része, hogy “a ti véneitek álmokat álmodnak,” hála Istennek már valóság a mi számunkra. Vannak komoly, mélyhitü világi embereink, akik szivükön hordozzák nem csak a jelen, de a jövendőnek a sorsát is. Álmokat álmodnak ifjúságunk jövendőjéről is.

39