Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ Azon az előbb említett vacsorán felszólalásokban sincs hiány. Legjobban szivemhez szól az, melyben a felszólaló megmondja milyen értékeket kapott ezen a napon, megmutatja a kincseket, melyeket nyert; legyetek sók, legyetek világosság, legyetek hegyen épített város. S mivel beszéde végén az ifjúság közti munkát köti a szivünkre, azzal végezve, hogy akié az ifjúság, azé a jövő, én a lelkemben igy kötöm össze gondolatait, legyetek ti vezetők, ti vének, ti felnőttek sók, világosság, hegyen épített város, fényes példa, hogy az ifjúság lehessen Krisztusé, ne a tiétek, s azután rajtuk keresztül lehessen a jövő Istenországa. Kedves Ifjú Testvéreim! tudjátok, mi a látás látása? Meglátni egy eszményi célt, mely után törekedni akarunk, amelyre függesztjük folyton szemünket. Láttál-e már ilyen látást? Megtaláltad-e már életed számára azt a célt, amely megérdemli, hogy törekedj rá, hogy harcolj érte, hogy fel tedd rá egész életedet? Aki még látást nem látott, arra még nem töltetett ki a Szentlélek. De ez csak azt jelenti, hogy ezután fog. Hogy mikor, azt nem tudjuk. De épen ezért várni kell az alkalomra, hogy készen legyünk a befogadására, mert nem tudjuk, melyik napon, melyik órában jön el. Vigyázzunk, el ne szalasszuk az alkalmat, mert esetleg nem jön többé vissza nem kínálkozik ilyen alkalom. Azért ha itt van meg kell ragadnunk. Ha megláttuk a nagy látást, ha megláttuk azt az eszményi célt, akkor minden erőnkkel, minden tehetségünkkel törekednünk kell annak elérésére. Mert mit ér a látomás akarat nélkül, mit ér megvalósulás nélkül? Ifjú Testvéreim! Mi idősebbek álmokat álmondunk a jövendőről. A ti jövőtökről, gyülekezeteink dicső jövőjéről. Úgy vagyunk, mint Mózes az ígéret földjével. Megálmodta, meg is látta, de nem ő foglalta el. Mi dolgozunk a boldogabb jövendőért, de az valóságban a tiétek. Tudjátok-e, látjátok-e? Óh lássatok látást magatokért, a ti dicső j övötökért engedjétek, hogy az Urnák Lelke ihlessen benneteket. Vagy ha már megláttátok az egyedüli igaz célt, ne töltsétek készülődéssel az időt. Fel a munkára! Előre, foglaljátok el az ígéret földjét, mert a tiétek! A mi imádságunk, szeretetünk, reménységünk, bennetek való boldog bizodaknunk legyen a ti utravalótok. IFJÚSÁGI MUNKA A Független Amerikai Magyar Református Egyház 1930. évi egyházkerületi közgyűlése kimondotta, hogy az Egyház ifjúságát nagy szövetségbe tömöríti. Ez a munka már meg is indult s minden egyházközségben egységes programm szerint folyik. Alábbiakban adjuk a megalakulást követő első három hét munkaanyagát : MIÉRT AZ EGYHÁZBAN? 1. A 138-ik zsoltár első verse. 2. Fohász és imádság. 3. Biblia olvasás. A 84-ik zsoltár. 4. A 128-ik dicséret 1—2-ik versei. 5. Tanítás. Akkor, amikor még egészen kis gyermekek voltunk, szüléink felvittek a templomba, hogy a szent keresztséget elnyerjük. Mikor szüléink kis gyermekek voltak, velük is így történt, így történt ősszüleinkkel is. Amióta Krisztus Egyháza megalapittatott a földön, a keresztyén szülők mindig siettek Krisztushoz vinni kicsinyeiket, hogy tagjai legyenek az Ő Egyházának, s birtokosai az üdvösségnek. Istennek az az akarata, hogy életünket, kora gyermekségünktől kezdve, az Ő Egyházában éljük le. Isten az Ő Egyházában visel gondot reánk. Egyházában tanít minket a boldog élet tudományára. Ott adja segedelmét is ahoz, hogy boldogan tudjunk élni minden időben. Az Egyházban vesszük el a legnagyobb áldásokat. Kicsinynek és nagynak lelki édes anyja az Egyház. Majd amikor meghalunk, az Egyház áldásával kell hogy Istenhez térjen halhatatlan lelkünk. A kegyes keresztyének minden időben tudták azt, hogy a Krisztus Egyházától elszakadva nem lehetnek boldogok. Ezért gondosan vigyáztak arra, hogy az Egyház megmaradjon közöttük. Igyekeztek azt építeni, erősíteni, virágzóvá tenni, s határait az egész világra kiterjeszteni. Az első pünköst napján három ezer lélekkel alakult meg Krisztus földi Egyháza. Ma a Krisztus Egyháza betölti az egész földet, s tagjainak száma sok száz millióra rúg. — 40 —
