Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ Hiszitek-e, hogy ezek a magyarok úgy beszélnek Pestről, mintha tengerentúli világrészen volna: se hir, se könyv nem jő Csonkamagyarországból feléjük. Meg is verseli Mosolygó Péter abban a szempillantásban: Hej, Pest, tőlünk be messzire esett, Amerikától nem is kevesebb ... — ... a távolság — teszi hozzá, mivel ezt már nem szúrta bele a versbe. Nevettem is rajta. Már a táncot is ropták az estben, mustot meg annyit töltöttek belém, hogy a mosolygó hold is megkívánta. Az öreg nevetett: — No, iszcn! Az ördög ölte meg úgy a fiát, hogy enni adott neki annyit, amennyit a szeme-szája megkívánt, csak innya nem. Mi meg fordítva a csináljuk. Hát... ...Ki látott ilyet? Senki sem! Inni: iszik; enni: nem! Kotyogott már a paprikás is! Nosza, eltüntettük hamarosan. Mosolygó bátyánknak még kevés volt: odatréfázott az egyiknek: Látom, hogy még húst kotorászna öklöd, S gondolod: ezért kár levágni egy ökröt. Rotyogott hát megint a fazék s borral, viggal megvoltunk valahogy. Akkor kerültek elő aztán Péter bá’ igazi nótái, hogy azt mondja: Tépelődik, raboskodik, De nem pusztul még el Románia muszáj-népe: Sok millió székely. Utána meg: Te kiáltottál? Én kiáltottam? Ki mer ütni pártot? Siri csend van, mégis, egész Székely nép kiáltott... Szól már a falu harangja is... Mosolygó Péter feláll. .. Harang legyen — ágyu-henger! Puskaport mérjen a véka! Kapjon kardra minden ember, Hunvitézek ivadéka! Hogy csillog a szeme az öregnek! Földhöz is vágja poharát nagy indulatában. — Mosolygó szeme elborul aztán, amint pipáját keresi elő. Pesti urakhoz mondja a verset: Nagy, jó urak, Fényes urak, Múlik sok esztendő, Tele könnyel, sok-sok könnyel Minden székely kendő Áll a székely, Vár a székely ... A kürt mikor szól mán? Nagy jó urak, Fényes urak, Budapesti kormány! Hát aztán beszélgettünk mindenféléről, Pestről, pesti politikus emberekről, költőkről, Írókról. Nagyot legyint az uj versirókra: Bolond ám a modern költő, Futurizmust egyre költi! Egyik versnek nincs is rime, Másiknak a nyaka tör ki! Úgy ám! Nem is pattog olyan szépen, mint Mosolygó Péter apánké! Fianem az övé sem pattog már. Elvitte őt a tavalyi ősz, hervadt falevelekkel és nótáival együtt. Agynak feküdt az öreg s akkor Rózsahegyi Kálmán hangján odasercintette az aggodalmaskodóknak : Hiába búsultok, komáim, Hiába bőg a Julcsa itt, Mert én már hallom Szentpéternek Zörögni összes kulcsait. Másnap aztán alig eresztett el egy-két rigmust: csakugyan a végét járta. Danó komája hullajtottá erősen a könynyét, a többiek is könnyes szeműek voltak. Fájt is az öregnek ez nagyon. Nehezen beszélt már, de odaszólt: Tán sírnod kell Danó? A csőrödet fogd ám! Nagyokat sóhajtozott, aztán folytatta: Szomorúak vagytok, Mintha házasodnám ... Akkor jött meg Szücs-Balog éppen és megcsukló hangon, nagy beszédet mondott az öregnek: halálról, életről, barátságról. Nem csuda, ha elunta a közepén Péter apánk: Ugyan, Balog komám, Fogd be már a szádat! Inkább . . .forintossal... Csukd le szempillámat... így figurázott utolsó percében is: lecsukták hát szemét s le is takarták őt szép, hímzett takaróval. Talán az édesanyja varrta néki. “A békeszerződés nem lehet sirgödör. A történelemben nincs olyan szerződés, mely örökké tartott volna.” Mussolini. “Belátható időn belül nem csupán az igazság parancsa, hanem az európai béke fenntartásának érdeke is ki fogja kényszeriteni Trianon revízióját.” Rothermere. — 38 —
