Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-11-01 / 11. szám

MAGYAR EGYHÁZ zetben van ahoz, hogy a magyar hazafias­ság szent szolgálatát végezze, mint az óhazai. Magyarország feltámadásának ügye egyre inkább kezd amerikai kérdés lenni. Az amerikai magyar sajtó előtt olyan le­hetőségek állanak ma, mint amilyenek sohasem állottak. Ugyszólva minden nap egy alkalom! Múlt hónapban ünnepelte meg az or­szág társadalma a szabadságharc diadalmas végződésének 150 éves jubileumát. A yorktowni fényes hazafias ünnepségek pá­ratlan érdeklődést váltottak ki az egész ország gondolkozásában. Franciaország ré­széről ott volt Petain generális. Anglia részéről Cornwallis generális egyik leszár­mazottja. Ki volt ott magyar részről? Ki volt ott, hogy emlékeztesse Amerika ha­zafias társadalmát arra, hogy hős ma­gyar vitézek sok százai harcolták végig az amerikai nemzet szabadságharcát? Kérdjük az újságíró urakat, hogy magyar részről ki volt ott? Kérdjük, hogy hogy történhetett meg az a halálos bűnnek lát­szó mulasztás, hogy az amerikai magyar­ság lemaradt erről a nagy és magyar vonatkozásokban annyira gazdag ünnepség­ről? Kit terhel a felelőség azért, hogy egy ilyen mérhetetlen becsű alkalom tökélete­sen kárba veszett? Hogyan védték a szer­kesztő urak görcsösen a magyar nyelvet, a magyar erkölcsöket, a magyar szoká­sokat és hagyományokat a yorktowni csata 150. évfordulóján? Csapnivalóan védték! Amikor nemrégiben Amerikába érke­zett Franciaország miniszterelnöke, Mr. Laval, vájjon milyen hatást tett volna rá az, ha egy százezer (legalább száz­ezer!) amerikai magyar aláírással ellátott memorandumot nyomtak volna a kezébe mondjuk az amerikai magyar sajtó képvi­selői? Vájjon Hoover elnökre, vagy Bo­rah szenátorra, vagy Shipstead szenátorra, s a gonosz békepaktumok ellenségeire mi­lyen hatással lett volna? Valószinüleg döbbenetesen felvillanyozó hatással lett volna, csakhogy ez a döbbenetesen fel­villanyozó hatás elmaradt, tisztelt ame­rikai magyar újságíró urak éspedig az önök hibájából maradt az el! Mikor e sorokat Írjuk, Washingtonban időzik Signor Grandi, Olaszország külügy­minisztere. E sorok írása előtt pontosan 24 órával együtt vacsorázott Stimpson úrral, az Egyesült államok külügyminisz­terével és Borah szenátorral a nagy ame­rikai revizionista államférfiuval. Mi az oka annak, hogy e történelmi fontosságú és magyar szempontból mérhetetlen jelentő­ségű alkalomra senki sem gondolt és sen­ki nem tett semmit avégre, -hogy -ebből származhasson valami magyar jó? Mi az oka ennek, amerikai magyar újságíró urak? December 6-án lesz pontosan 80 éve annak, hogy Kossuth Lajos Amerika föl­dére tette lábát. Ezen a napon egy nagy látomás égi ereje kellene hogy megfogja minden amerikai magyar szivét. Kellene hogy lássák a magyar szemek, hogy a nagy magyar apostol leszál new yorki szobrának drága talpazatáról, s megszó­lal, amint régen megszólalt, s Amerika magyar -népével harcbaszáll, uj szabadság­harcba, régi Magyarországért. Sajnos nem igen látjuk semmi jelét annak, hogy ez a csoda megtörténik. Az amerikai -magyar sajtót ez a nagy magyar alkalom is alud­va találta. Valóban elképped az ember akkor, amikor ezekre a dolgokra gondol és az­tán olvas amerikai magyar újságíró tolla alól kikerült jeremiádákat az omladozó végvárról. Hát hogyne omladoznának a sajtó végvárak, amikor szerkesztőik és Íróik mindenről Írnak a nagy világon, csak épen -arról nem amiről kellene hogy Írja­nak. Hogyne omladoznának, amikor az amerikai magyar sajtó nagy általánosság­ban abból áll, hogy kiad magából egy csomó nyomtatott papirt, amelyiken alig van valami, amit érdemes haszonnal elol­vasni, de vajmi sok van, aminek az elol­vasása egyenesen káros, mert vagy er­kölcstelen, vagy léha, vagy mételyező ha­tású. 6

Next

/
Thumbnails
Contents