Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ gyár nyelvet ( Védik a magyar elkölcsöket, a magyar szokásokat és hagyományokat? Ördögöt védik, temetik ezeket. Temetik nagy odaadással, sok körültekintéssel, bámulatos kitartással. Ez a valóság. A Független Amerikai Magyar Református Egyházat jól ismerik az amerikai magyar újságírók. Tudják, hogy ez az Egyház komoly egyházias jellege mellett magyar Amierika legtősgyökeresebb magyar intézménye. Kérjük az újságíró urakat, álljanak sorba és tartsák fel közülök a kezeiket azok, akik egy vagy más utón nem segédkeztek azok törekvéseinek, akik ezt a ma már jó erőben élő Egyházat tüzzel-vassal elpusztítani szerették volna. Hányán kellene hogy felemeljék a kezüket? Hány bizonyulna magyar értéket védőnek? A számadás majdnem halálos ítéletként kellene hogy sújtsa az amerikai magyar sajtót. Vegyük a hazafiasság- ügyét. A hazafiasság valóban egyik legnemesebb erkölcs. A jó magyar szemében majdnem a legnemesebb erkölcs volt mindig. Az amerikai magyar sajtó sok mindennel alaposan kibánt már, de a hazafiasság gyönyörű erkölcsével aztán valóban alaposan kibánt. Az amerikai magyar sajtó baja ezen a ponton legelőször is az volt, hogy nem volt igazán magyar. Nemzetközi volt, s egyre nemzetközibbé válik. Hazafias magyar lap nincs annyi Amerikában, amenynyit e sorok Írója a jobb kezének az ujjain el számlálhatna, márpedig az író jobb kezén mindössze csak négy ujj van. Ez a szomorú valóság! Épen azért amikor egy amerikai magyar újságíró meg akarja tenni az amerikai magyar lapokat az egyedüli magyar intézménynek, igen-igen súlyos tévedést követ el. Pedig a helyzet az, hogy az amerikai magyar sajtó legnemesebb hivatásának épen annak kellett volna lennie, hogy nevelje, művelje igazi hazafias szellemben az amerikai magyarságot. Ebben a tekintetben sokkal magasztosabb hivatása van a magyar sajtónak, mint az amerikainak. Mert az amerikai újságíró nem tudhatja, hogy mi a magyar hazafiasság, de a magyar ujságiró tudja, vagy legalább kellene hogy tudja. Az amerikai magyar újságnak minden időben a magyar hazafiasság inagy lelkű istápolójának és pátrónusának kellett volna lennie. Ki kellett volna fürkésznie minden apró alkalmat arra, hogy e nemes téren szolgáljon. Népünkben még ma is ott ég a hazafiasság szent tüze. Meglankadt ugyan, de el nem aludt. Mi lett volna azoinban akkor, ha negyven év alatt lelkesen őrizte és élesztgette volna ezt a tüzet az amerikai magyar sajtó ? Az eredmény egyenesen elképzelhetetlen. Ép annyira elképzelhetetlen az amerikai magyar sajtó bűnének kolosszális nagy volta ezen a ponton. Épen ezekben a mostani időkben micsoda páratlan hivatást tölthetne be az amerikai magyar sajtó! A magyar hazafiasság egy páratlanul hősies harcot viv a mi időnkben. Harcának győzelme biztos. A szent magyar ügy diadalmas előhaladása az egész világ lelkiismeretének ítélő széke előtt felségesen felemelő szemléletet ad. Magyar emberre nézve nemesebb dolog semmi sem lehet annál, minthogy beálljon ebbe a szent harcba és segitsein, hogy a végső diadal mihamar itt legyen, amint azt milliók szive epedve várja. A magyar sajtó előtt, amióta van magyar sajtó, ilyen nagyszerű szolgálat lehetősége sohasem állott. Csak egy példára hivatkozunk itt ennek bizonyítására, Légrády Ottónak, a “Pesti Hírlap’’ nagyérdemű főszerkesztőjének példájára. Az, amit ez a nagy magyar férfiú és nagy magyar ujságember tett valószínűleg páratlanul áll a magyar sajtó történelmében. Pazar revíziós Albumának ezreit szórta szét a világ gondolkozó emberei között, s nemes áldozásának eredménye olyan csodás, hogy alig bírjuk elhinni, hogy egy ember ereje és akarata ilyen eredmények előhozására képes lehet. Áldja meg érte a magyarok Istene! Az amerikai magyar sajtó jobb hely-5