Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ Mindjárt a kezdet kezdetén le kell szegeznünk azt a tényt, hogy az amerikai magyar egyházakat nem lehet elintézni azzal, amivel az iró elintézni próbálja. Megállapítani azt, hogy hogy állanak a római katholikusok s aztán úgy tüntetni fel a dolgot, mintha ez az egész amerikai egyházi élet hű képe lenne: súlyos elirás. Még súlyosabb elirás azon állítása, hogy aki azt mondja az amerikai földön álló templomra, hogy az magyar templom, az vagy álmodozik, vagy tudva valótlant állít. Ha az iró előveszi a szövetségi kormány által kiadott egyházi statisztikai jelentést (Religious Census), meg fogja látni, hogy a jelentés, s a jelentésen túl maga a szövetségi kormány megállapítja, hogy vannak Amerikában magyar templomok. A jelentés egy egész fejezetet szentel a “Független Amerikai Magyar Református Egyház” ismertetésére s a legvilágosabban reámutat arra, hogy Egyházunk magyar Egyház. A szövetségi kormányra pedig igen nehezen lehet rásütni azt, hogy álmodozik vagy tudva valótlant mond. Ebben, az esetben sehogysem lehet rásütni. Az iró megteszi az amerikai magyar lapokat egyetlen magyar intézménynek s úgy állítja azt elibénk, mint az amerikai magyarság megfojtására törő sárkányhaddal hősiesen vitézkedő Szent György lovagot. Az amerikai magyar sajtó — teljes elösmerés a nem nagy számú kivételnek — rendkivül alacsony színvonalat mutat minden tekintetben, de valószínűleg a legalacsonyabb színvonalat épen az egyházakhoz való viszonyában mutatta mindig és mutatja ma is. Nagyon egyszerű dolog elintézni az amerikai katholikus egyházakat azzal, hogy a méltóságos ájris püspök urnák meg van a joga ahoz, hogy akármelyik pillanatban kizárja azokból a magyar lelkészeket, de annak az újságírónak, aki igy próbálja elintézni, meg kell mondanunk, hogy nézzen bele a lelkiismeretébe. Ha az amerikai magyar katholikusok olyan szomorú állapotban vannak, mint amilyenben tényleg vannak, nincsen-e az ezért való bűnösségben jókora része épen az amerikai magyar sajtónak? Most kell ezt a dolgot igy megmondani? Miért kellett ezt a veszedelmet elhallgatni pontosan negyven éven keresztül? Az amerikai magyar sajtót a legsúlyosabb mulasztás terheli ezen a ponton. Azt az amerikai magyar sajtót, amely az iró szerint “görcsösen védte a magyar nyelvet, a magyar erkölcsöket, szokásokat, hagyományokat.” Dehogy is védte. Esze ágában sem volt soha, hogy görcsösen védje ezeket. Amint a jelen helyzet minden kétségen kívül tanúsítja, inkább temetgette a magyar nyelvet, a magyar erkölcsöket és szokásokat már legalább is a magyar kathólikusságot illetőleg. Ha az lenne a gondja, hogy görcsösen védje a magyar íny elvet, a magyar erkölcsöket, szokásokat, hagyományokat, akkor most, amikor látja, hogy a magyar katholikusok az ájris püspökök kénye-kedvére vannak bízva, nem lamentálna azok megpecsételt sorsa felett, hanem riadót fújna a magyar kathólikusoknak, hogy: Fel katholikus magyarok, mert itt a veszedelem ! Az amerikai magyar .sajtónak a magyar reformátusság életdolgaiban való sáfárkodásáról már irtunk s leszögeztük a tényt, hogy egy nagyon csekély töredéket kivéve nemcsak hogy nem védte a reformátusok között a .magyar nyelvet, a magyar erkölcsöket, szokásokat és hagyományokat, hanem ezeket a legszigorúbb rendszerességgel gyilkolta és pusztította. Az a szolgalelküség, amelyet az amerikai magyar lapok nagyobb része e ponton tanúsított az amerikai magyarság életének egyik legdöbbenetesebb tünete. Az amerikai magyar újságírók tudják mind, az első épen úgy mint az utolsó, hogy a magyar reformátusok becsatlakoztatása első sorban épen azért történt, hogy a becsatlakozott magyar reformátusokból kiöljenek mindent ami magyar. Mi az oka annak, hogy olyan mélyen hallgatnak? Mi az oka ainnak, hogy mindössze egy-kettő szólal fel közülük? Védik görcsösen a ma— 4
