Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ a női lélek ily munkája mellett, mely most csak az erőtlenségnek gyengén pislákoló hajléka. De a női léleknek van még egy nem kevésbbé fontos munkája az egyházban. Ez pedig az, hogy a női lélek mindenkor vonakodás nélkül készen kell, hogy legyen teljesen önzetlenül az egyház számára. Nem egy olyan esetet tudunk, hogy amikor valamely egyház az anyagi nehézségek miatt már komoly veszélyben volt, akkor megindultak a női lelkek és az egyházat nem csupán talpra állították, de lehetőségeket nyitottak meg számára, hogy megszervezhesse a szegénygondozást, a beteglátogatást, az elhagyatottak és az árvák istápolását, ami pedig az egyháznak igazán a legszentebb és legmagasztosabb küldetése. Ahol azonban a női lelkek nem ezen az utón járnak, ahol nem látják be azt a felséges küldetést, amit Isten az Ő szent kezével elébök rajzolt, ahol saját maguk szabnak célt, ott szükségképen a lejtőre kell jutnia sok szép munkának. És amilyen szomorú, kietlen vagy szenvedésteljes azon női lelkeknek élete, kik nem engedik, hogy azt Isten áldott keze formálja, alakítsa, épen olyan boldog és csodálatos virágok fakadnak azoknak a női lelkeknek nyomán, kiknek ez a mindennapi imádsága: Uram munkálkodj, szólj, cselekedj a te alázatos szolgáló leányod által. A török kormány a muzulmán papok számát korlátozza. Erre a rendelkezésre azért volt szükség, mert megakarják tisztítani a papok osztályát a magán-theologusok és egyéb kontárok társaságától, akik a nép között csak a ibabonaságot terjesztik. Az uj törvény szerint a papi pályára lépő ifjak a stambuli egyetemen hivatásuknak megfelelő kiképzést kapnak. Jártasságot kell szerezniük az összehasonlító vallástörténelemben és oly bölcseleti alapot (nyernek, amely képessé fogja őket tenni hivatásuk ellátására. A HOLNAP EGYHÁZA Forrongó, vajúdó, alakuló korunkban mind számosabb bizonyságára bukkanunk annak, hogy az egyetemes világkeresztyénségnek hovatovább azok szerint az elvek szerint kell berendezkedni, amely elvekre független Egyházunk fundáltatott: a teljes önállóság, a teljesen a saját tagjai áldozatkészségére támaszkodás elveire. A régi világrendben: az egyházak rendszerint külső támasztékokat kerestek maguknak: a törvényeknek, azok végrehajtó hatóságainak és az államhatalom anyagi támogatásának támasztékait. Ezek a támasztékok csaknem mindenütt porladoznak, hultadoznak. Végképen elsodródtak Oroszországban, Mexicóban, Spanyolországban, erősen megnyirbálódtak több más országban és csaknem folytonos nyílt vagy rosszul leplezett aláásásnak, támadásnak, nyomásnak, megcsonkításoknak vaninak kitéve mindenütt. A keresztyén egyház tehát mind fokozottabb mértékben kényszerül arra, hogy függetlenítse magát minden külső befolyástól és támogatástól és mind fokozottabb mértékben kényszerül arra, hogy híveinek élő hitére, személyes áldozatkészségére és istenes rendszeretetére alapozza életét és munkáját. A történelem árja feltartóztathatatlanul független egyházunk alapelvei felé sodorja a világ keresztyénsógét. Független Egyházunk a holnap egyháza a mában! A kor szellemével való teljes harmóniája minden tagja és minden munkása számára lehetővé teszi a minden bizonytalankodás nélküli határozott, céltudatos, lelkesen előretörő építő munkálkodást. Nem csoda hát, ha úgy futunk, mint akik nem bizonytalanra futnak és úgy harcolunk, mint akik mem levegőt vagdosnak. Az útkeresés időt és energiát emésztő tétovasága helyett céltudatos alkotó munkának szentelhetjük minden időnket, minden erőnket. (V. K.) 2
