Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ el, mert olyan helyre akart menni, ahol nincs olyan nagy rend, hiszen a brunswicki gyönyörűség már szinte unalmas is lehetett nekik. S ime: most meg azt kell olvasnunk, hogy ott “zilált állapotok” voltak. Szent Kleofás! Melyik már most az igaz?! Emese álomlátása. Komoly Béla chicagói lakos legutóbb egy nyílttéri nyilatkozatot jelentetett meg a lapokban, melyben figyelmezteti a magyarságot, hogy ne üljenek fel az Emese Magyar Florida Inc. csábitó ígéreteinek, melyekkel őket floridai aligátor pocsolyákba csalogatják. Ne üljenek fel, mert megjárják, ahogyan már sokan megjárták ezzel az Emesével. Erről jutott eszünkbe, hogy két évvel ezelőtt alighanem szintén az Emese társaság volt az, mely két reformed churchbeli lelkész aláirásáival ellátott röpiratokat küldött még a független gyülekezetek papjaihoz is, hogy vegyünk meg tőlük nehány száz — aranybánya részvényt. Persze nem vettünk s a röpiratok százait a legmegfelelőbb helyre, a szemétbe juttattuk. Mert mi tudtuk, hogy Emese — álmodik. Well: Emese megint roszszat álmodott. Állítólag a börtönben ébredt fel utána. Emese! az álmok is csalnak!? A példa. A new yorki presbiteriánus egyház egy kiváló amerikai miagyar költő tiszteletére estélyt rendezett. Eddig a dolog rendben van. Szép és dicsérendő cselekedet. Ezennel levesszük előtte a kalapot. Az aztán viszont már épen nincs rendben, hogy az estélyről leadott tudósításban úgy állítják be a dolgot, mintha ők lettek volna az elsők és egyetlenek, akik az illető költő megtisztelésére gondoltak. Mert ebben, hogy egyebet ne is említsünk, igen-igen előbbre járt Ormay János buffalói lelkész, aki kevesebb dobszó nélkül, de hasonlíthatatlanul többet tett ,az illető költőért, mint amennyit bárki is tehet. Igen komikus dolog tehát Chanteclairként akkor kukorékolni, amikor már régen fel kelt a nap. A napot ugyanis nem a kakas költi fel. Most sem New York költötte fel. Temetkezési viccek. A világirodalom legszomorubb vicclapja, a Dongó, nehány kivételesen megjelent utóbbi számában azzal szórakozik, hogy savanyu humorkákat faragcsál azokra a református papokra, akik voltak elég bátrak nem beugrani egy legutóbbi nagy magyarmentési csinnadrattának. — Olyanokat mondogat, hogy hát aszondja, hogy aszondja: a papoknak mestersége a temetés, hát eltemették ezt is. Ami igaz, az igaz: a papok tényleg szoktak temetni is, de aki kizárólag temet, az — amerikai magyar szóval: az andertéker. Úgy látszik, hogy a nagy temetkezésnek megvannak szükségszerüleg a maga temetkezési vállalkozói is s ezek — azok az emberek, akik egy vagy két évtizede egyebet sem csinálnak, mint halálról beszélnek. Ilyen a Dongó is. Amerikai magyar specialitás: temetkezési vicclap. Felhívás keringőre. Alábbiakban minden előzetes kommentár nélkül közüljük a Ref. Church detroiti missziós gyülekezetének a helyi lapokban megjelent felhivását. Beszél ez saját magáért ékesen. íme: “A Református Hall megnyitása ‘Nickel Dance’-okra. “A detroiti magyar fiatalságnak szól ez. “A Református Hall, amelyet jelenleg Fürst Andor managel a hétköznapokra, a magyar származású fiatalság részére rendelkezésre bocsátja, belépő dij nélkül, az ugynevezet ‘Nickel Táncokra’. “Minthogy a Református Hall padlózatát teljesen a kedélyes táncoknak megfelelően viaszkozták, és amúgy is a fiatal magyarságnak kedves szórakozó helye, hihető, hogy a fiatalság ezeket a táncokat nagy tömegben látogatja meg. “Ä Református Hall október hó 10-én nyílik meg ezen táncokra és a megnyitás alkalmával Fürst Andor manager kellemes meglepetéssel is szolgál, elvárható, hogy a miagyar fiatalságnak közkedvelt táncterme lesz és nem kell a város tánctermeibe mennie, amelyek egyrészt távol vannak, másrészt koránt sem felelnek meg azon követelményeknek, mint a Református Hall... etc.” És még mondja valaki ezek után, hogy a $100,000.00-os missziói kölcsönnel megépített detroiti egyháznál nincs pezsgő vallásos élet! Kár, hogy ezt felhívást nem angolul fogalmazták mieg. Pl. ilyenformán: Ladies and Gents! Only five cents a dance! Only a nickel! The chance of a life-time! C’mon in everybody! That’s what our country needs: a good fivecemt dance. Let’s have a real “revival”! Here, here, in the Reeformed Hall! Ad majorem contracti Tiffiniensis Glóriám! (That’s Chinese, brother.) Whoopee! — (Mikor olyan pompásan sikamlós az a megfelelően viaszkozott padló! — Szerk.) * * * “A magyarság általában mindig két arcú volt; egyik részében aktiv, másik felében passzív. A passzív gyarapodott, erősödött, törzs maradt. Az aktiv fogyatkozott, letört, szélmalom harcokban bukdácsolt, de ő kergette a passzivak részére is mindig a jobb jövőt a maga féktelen akarásával. Azt hiszem, hogy a passzív magyarság életfeltételeit igen sokszor az aktiv tábor önmagát romboló áldozatkészsége hozta meg.” — Asztalos. AZ ÁRVAHÁZ ÉS AGGMENHÁZ IGAZGATÓSÁGÁNAK KÉRELME. Kicsoda küldhetné viselt, de aggjaink és különösen fiúgyermekeink által még használható ruhát és téli kabátot a ligonieri szeretetintézmény részére? Az, aki ebben a helyzetben van, nagyon jó szolgálatott tesz aggjainknak és gyermekeinknek. A ruhát erre a címre kérjük küldeni: Hungarian Reformed Orphans Home Ligonier, Penna.
