Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ Az Ó-haza példái. (V. K.) Szegények, mégis mozognak és építenek ó-hazai hittestvéreink. Az egyházi lapoknak szinte egyetlen száma sincsen, amely újabb és újabb áldozatos építkezésekről ne hozna hirt. Templomok, iskolák, paplakok megjavittatnak, gyülekezeti házak, ifjúsági egyleti helyiségek és otthonok építtetnek. Hogyan? Összeáll a község-és ki fuvarral, ki kézi napszámmal, ki anyag, ki pénz, ki mindegyik odaáldozásával, de épít. Úgy látszik, hogy már a nyomorúságból kivezető utón járnak. Mert az igazi nyomorúság csak addig tart, mig az anyagiak leszorítják a lelkieket. Mihelyt a lélek kerekedik felül, azonnal vége a nyomorúságnak. Az igazi nyomorúság a lélek rabsága a testiség, az anyagiasság börtönében. Ez a rabság szárazra aszalja, gyüszünyire zsugorítja az emberben mindazt, ami benne igazán emberi, igazán isteni. Boldogok azok, akik ebből a rabságból kiszabadulna«: és az anyagi viszonyokra való tekintet nélkül mindenkor gazdag lélekkel építeni tudnak. Eddig az ó-hazaiak bámulták meg szívesen a mi munkánkat. Most megfordul a sor és lassankint nekünk lesznek bámulni valóink az ő egyházi életükben. Első sorban azt tanulhatjuk meg tőlük, hogy az egyház nem jó napok olyan fényüzési cikke, amely nélkül egy kicsit is nehezebb időkben kár nélkül ellehetünk, vagy amelyen a takarékoskodás erényét kezdenünk, gyakorolnunk és végeznünk kell, hanem szentséges életszükséglet, amit a semmiféle nyomorúság által ki nem oltható életösztön erejével kell megvédeni, fentartani és építeni. Amerika magyar reíormátussága elfelejtette ezt az igazságot. Ezelőtt 25—30 esztendővel tudta. Akkor biztos megtelepedési szándék nélkül, egyházakat szervezett, templomokat, parókhiákat épített. Ösztönösen megérezte, hogy Isten nélkül, és istennek ismeretére nevelő pásztorok nélkül és a világ semmiféle egyesülete által meg nem adható lelki közösséget biztositható egyház nélkül elveszne, halálra kedvetlenedne, a magasabbrendü élet számára semmivé lenne. Ó hányán köszönhetik mai családi boldogságukat, köztisztességüket, anyagi jólétüket és benső békességüket annak, hogy fiatalabb korukban, ezelőtt 25—30 esztendővel Istent ismertek és az Ő Egyházának építésén fáradoztak ! Ezeknek a régi öregeknek kell még előjönni és bizonyságot tenni az uj idők kényelemhez szokott elpuhult nemzedéke előtt arról, hogy a mai világ még nem elégséges ok az Isten ügyéért való szolgálat és áldozatkészségben való megfogyatkozásra. Ez még ezer alkalmat és lehetőséget nyújt az előmenetelre, ezer és ezer okot ad az Isten iránt való háládatosságra. Ó-hazai, megszállott és meg nem szállott területi testvéreink sokkal megpróbálóbb és immár több, mint másfél évtizede tartó anyagi nyomorúság közepette, Nóé példájára egy isszonyuságos könny- és vérözön után is oltárokat épitenek. Szegény megtépett, megsanyargatott, az igazi életnek immár még a fogalmaitól is elszokott ó-hazai véreink példája is buzdítson bennünket szent Pál apostollal igy tenni hitvallást, szívvel, ajakkal és élettel egyaránt: “Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség vagy meztelenség vagy veszedelem, vagy fegyver-é?........ Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók sem kóvetkezendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más — 10 —
