Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ Szóval: szervezeti egység nélkül lehetetlen a nagyobb-arányu és az amerikai magyar reformátusságra és Isten országára nézve számottevő értékű lelki egység. A szervezeti egységnek pedig a legideálisabb elgondolása, mmd magyar, mind amerikai, mind magyar református, mind egytemesebb értelemben vett keresztyéni szempontból a legm'egragadóbb és egyúttal- legpraktikusabb útja az önálló, egységes, önfentartó AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ megteremtése, amely előtt jelenlegi Független Amerikai Magyar Református Egyházunk szivesen mondaná Keresztelő Jánossal együtt: “Néki növekedni kell, nékem pedig alászállanom.” Talán ebben az irányban bizonyulna sorsdöntőnek gondviselésszerünek, minden nyavalyánkat legjobban megorvosoláshoz segítőnek a hazai egyháznak a külföldre szakadt magyar reformátusok iránti ébredező és még anyagi áldozatok hozásának gondolatától sem idegenkedő érdeklődése is. Istenem, micsoda ünnep volna az, amikor saját egyházában, saját édes anyjának áldása alatt, egymásra találna és eggyé lenne az amerikai magyar reformátusság! Szállj te szép eszme, amerikai magyar református egyházi életürk sorsa miatt őszülő fejekbe és gyötiődő szivekbe és rajzolgasd elébük ennek az ünnepnek szépségét, boldogságát és dicsőségét! Hátha, hátha, még megérjük?!........ Meg kell érnünk. EMLÉKEZZÜNK! Négyszáz éve annak, hogy az evangélion alapján álló tiszta reformáció és igazi református hit egyik legelső bajnoka: Zwingli Ulrich, a zürichi nagy reformátor a kappeli csatában hitéért és egyháza szabadságáért hősi halált halt. (Okt. 11.) Három száz1 éve annak, hogy a harcos magyar kálvinizmus liü szövetségese: Gusztáv Adolf svéd király fegyvert fogott a vallásért, lelkiismereti szabadságért s fegyverei igaz ügyének diadalát nemsokára életével pecsételte meg. Kétszáz éve annak, hogy az ellenreformáció szörnyű pusztításait szentesitő, a magyar protestantizmus: szabadságában korlátozó s fölötte gyámkodó császári rendelet megjelent, melyet első Carolina Resolutio néven ismer egyházunk története. Százötven éve annak, hogy a hires Türelmi Rendelet megjelent, melyben maga az uralkodó kelt az elnyomott protestáns egyházak védelmére. Ennek a rendeletnek biztató szavára építette meg őseink élő hite mostani templomaink nagyrészét. Száz éve annak, hogy a vallásszabadság és a felekezetek egyenlősége megújult erővel kezdett zörgetni a magyar országgyűlések ajtaján, hogy azóta lebirhatatlan erőforrása és tényezője legyen a nemzeti köztudatnak. Ötven éve annak, hogy a lelkileg mindig egységes, de darabokra szaggatott magyar református egyház szervezetileg is egységbe tömörült a debreceni zsinaton. Tíz éve annak, hogy ez a lelket gyönyörködtető egység Trianon szörnyű csapása folytán darabokra törött. * * * Charles Gore anglikán püspök négy tétele: 1. A keresztyén egyházaknak nem szabad kívülről érkező könyöradományokat szétosztani. A szegény ember az ilyen könyörületességben, bizonyos joggal, azt érzi, hogy a gazdagok csupán eszköznek használják fel az egyházat arra, hogy a maguk felelősségétől minél kevesebb kényelmetlenséggel és minél kisebb áron szabaduljanak. 2. A munkásosztálynak megfelelő helyet kell biztosítani az egyházi élet irányításában. 3. Törekedni kell arra, hogy kifejezésre juttassuk a sákramentumok szociális értékét és jelentőségét. 4. A papságnak teljesen szabaddá kell tenni magát a társadalom bármelyik osztályával való kapcsolattól. * * * “A magyar reformáció lefolyásában és a magyar protestantizmus első szervezkedésében összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepük van a tisztán lelki, ideálisztikus és spirituális indítékoknak, mint pl. az egy idejű skandináv vagy angliai reformációs mozgalmakban.” — Révész Imre. — 5 — J
