Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ az égnek semmi hatalmassága sem. Mi bennünk kell olthatatlannak és semmiféle mellékérdektől el nem nyomhatónak lenni a vágynak arra, hogy az amerikai magyar reformátusság megtalálja a megdicsőülésnek azt a hegyét, amelyen végre szive szerint elsóhajthatja: “Jó nekünk itt lennünk.” Mi, ismételten, egy napfényes tiszta ideált tartunk az amerikai magyar reformátusság elé. Teljes alázatosságban, hogy csak az eszme látszódjék és mi belőlünk semmi. Az egységes, minden amerikai magyar reformátust magába foglaló, saját kicsinyeiről önszivének áldozatából gondot viselő, mindenkit megbecsülő, de az önállás méltóságát és tisztességét a maga számára is maradék nélkül igénylő AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ eszméjét. Jelenlegi Független Amerikai Magyar Református Egyházunk egy sikertelennek jósolgatott kisérletre váilakozott, amikor az egységes, önálló AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ eszméi alapján megalakult és berendezkedett. A kisérlet sikerült. Fényesebben, mint a gyakorlati, vagy tudományos életnek bármely kísérlete. Azt mondták, nem lehet egyházat fentartani áldozathoz nem szokott és áldozatra nem hajlandó, egyházilag gyermekkorát élő népünk önkéntes áldozatkészségéből. Istennek hála bebizonyult, hogy lehet. Nem csak jó világban, hanem még a megpróbáló időkben is az egyházát teljesen magáénak érző és teljesen ráutaltnak tudó gyülekezet áldozatkészsége a legbiztosabb anyagi fundamentom. Ez idáig még sehol sem bizonyult nádszálnak, amelyik könnyen eltörik az alatt, aki reája támaszkodik és átszurja a kezét. Azt mondták, nem lehet a mi népünket háta mögött fenyegető hatalommal álló felsőbb egyházi hatóság nélkül, vagy saját maga alkotta hatóságokkal kormányozni és az Isten Egyházában szükséges és illő rendben tartani. Bebizonyult, hogy lehet. A ránevelésnek, a megértésnek, az igazságnak és a teljes tisztességnek az eszközeivel. Azt mondták, hogy félő a mi népünkre bízni lelkészi existenciákat. És ime mind ezideig jó bizonyságot tehetünk a mellett, hogy nincs az a missziói board, amelyik lelkiismeretesebben gondolt volna a lelkész családok szükségeire, mint népünk igyekvő és őt szerető lelkipásztoraira és azok családjaira. Bíztak bennünk, nem szabad bizalmukban csalódniok, — mintha ezt mondanák. Itt áll hát ez az eszme és ez a mozgalom ma is. Tisztábban, igazabban, ragyogóbban, mint valaha, A nagy, hatalmas amerikai egyházi é!etnek és az amerikai magyar életnek csak az utóbbi évtized alatt is egész sereg nagy reményekkel indult mozgalma múlt ki. És ez a sokat gúnyolt, jelentéktelennek elmondott, össze-visszarugdosott és itt-ott el is árult független mozgalom még mindig áll és megszemélyesít, éltet, magasra emel és hirdet egy eszmét: az önálló, az egységes, az önfentantó AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ eszméjét. Ilyen szépnek, ilyen praktikusnak semmi más megoldási mód, semmi más kivezető ut nem látszik számúinkra. És semmi más, legalább azokból, amik eddig voltak, nem bírta úgy ki az élet próbáját. Miért nem lehetne újra elővenni ezt az eszmét és gondolkozni a megvalósításáról?! Miért nem lehetne ENNEK is legalább annyi időt, annyi gondolatot szentelni, mint a lelki egység teljesen kivihetetlen és gyakorlatiatlan gondolatának? Nem lehet lelki egység szervezeti egység nélkül. Barátok képtelenek lennének abban barátok maradni. Az ellentétes körülmények egymás ellenébe sodornák őket. Fonák helyzeteket teremtenének számukra. Teljesen tisztességes és becsületes embereket olyan megvilágításba helyezne egyházi csoportúk érdekeinek köt'elességszerü szolgálata, hogy a másik oldalon levők, más normák szerint ítélve, jellem-fogyatkozásokat lennének kénytelenek megállapítani bennük. 4 —
