Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-10-01 / 10. szám
Volume X. OCTOBER, 1931. Number 10. Founded by: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes 925 Mahoning Avenue Youngstown, Ohio Contributor: Charles Vincze Co-editor: Alexander Daróczy 102 Seventh Avenue McKeesport, Pennsylvania Published monthly. — Subscription: $1.00 year. CONTRIBUTING STAFF: MINISTERSOF THE FREE MAGYAR REFORMED CHURCH IN AMERICA Entered as Second-Class Matter, Mar. 30,1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of Mar. 3, 1879. MIVEL MENJEK ELEIBE AZ URNÁK? — Mikeás, 6:6-8. — Régi kérdés a cím kérdése. Évezredek óta felelgetnek rá népfajok, nemzetségek s felgyűlt lelkű reformátorok. Afrikában őrült táncok vad ritmusával, Mexicóban csak még 35 évvel ezelőtt is sok ezer megáldozott ember piros vérével, Á- zsiában száraz testű fakirok önsanyargatásával, Európában, Amerikában térdhajlongató szertartásosságokkal felelgetnek erre a kérdésre vad és müveit emberek. Mert nem lehet ezt a kérdést eltussolni, .nem lehet csak a műveletlen ember életére korlátozni, mert ez mindenütt megjelenik, ahol sátort ver egy emberi akarat, vagy kőpalotába építi bele az álmát az emberi fantázia. Beszökik ez a kérdés az eszkimó hártyaablakán és süppedő perzsaszőnyeg felett is felkuszik a falra, mint a Belsazárnak irt “Mene Tekel”. Dadogva, vagy világot hódítón erre a kérdésre felel minden vallás, akár száz, akár egy Istent imád. Erre felelt az a névtelen szerzetes sereg is, mely a keresztyénség első válságos idejében, a népvándorlás egymásra rohanó hullámai között, takarta, féltette és megmentette a kultúrát a keresztyénségben, és erre felelt a reformáció is, mely mikor másodszor vajúdott halálosan a világ, megmentette a kultúrában a keresztyénséget. Hogy mennyit ér egy vallás ebben a világban, az erre a kérdésre adott felelete dönti el. Ha csak derék, vagy térdrehajlitgatás, ha égő áldozatok, — akár esztendős borjak, ezer kosok, vagy tízezernyi olajpatakok — az amivel eleibe megy az Urnák, csak viztelen kútfő lesz a vallás. A haszontalan kút, melyben tikkadt ajkak vizet keresnek s csak posványt találnak, megérdemli hogy beföldelje a történelem. De nemcsak a vallások, hanem emberei életének is az a mutatója, hogy mivel megy eleibe az Urnák. Isten előtt nem az ad életemnek értéket, hogy református, katholikus, vagy zsidó vagyok-e, hanem az, hogy hogyan vagyok református, katholikus vagy zsidó? Ismerősöm-e az irgalmasság? Látom-e az igazságot s szolgálatában lát-e engem az igazság? Istennel járok-e Istenért, vagy Isten nélkül magamért? Vagyis, hogy mivel megyek az Ur eleibe? Tiszta szándékot viszek-e hozzá, mikor a templomába neki tisztességet tenni megyek? Hogy ezt a szándékot tiszta jellemmé formálja. Úgy megyek e Hozzá, hogy Vele meggazdagodva érkezhessem vissza a világba? Az ad értéket, nemcsak a keresztyén nevemnek, hanem a református mivoltomnak is, hogy az a Krisztus, Akinek nevében egyszer keresztvizet öntöttek a fejemre — Uram-e valóban? Ő-e a legfőbb tanácsadóm, királyom, akinek szolgálok, Akinek szolgálatára másokat is hivok. A reformáció azért lesz mindjobban ünnepe a világnak, mert Isten eleibe nem hajlongásokat, nem léleknélküli áldozatokat vitt, hanem lelket, egész emberi életet, tele szolgálattal, — maga-odaadással. A reformáció azért lesz mindjobban ünnepe a világnak, mert erre a kérdésre: “Mivel menjek eleibe az Urnák"? a benne fellobogott lélekkel ugyanazt felelte, amit a mindig azonos prófétai lélek felelt, mikor erre a minden vallások legelső kérdésére Mikeásban adott választ. Hegyi Sándor. T
