Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ BÉKY ZOLTÁN: BETHLEN GÁBOR VALLÁSOS SZEMÉLYISÉGE. — Részlet az iró egy nagyobb tanulmányából — Vallásos fejlődése. Minden nagy egyéniség vizsgálatánál önként vetődik fel előttünk az első kérdés : Honnan vette ez az egyéniség nagyságát, milyen tényezők segítették kifejlésre és teljességre jutni benne az adott erők csiráját. Voltak-e rá hatással életének külső körülményei; alakították, formálták-e ezek jellemét vagy pedig ezektől függetlenül is nagy volt? Ezek a kérdések Bethlen Gábor vallásos személyiségének vizsgálatánál is önkéntelenül és természetszerűleg felvetődnek. A kérdés itt először igy hangzik: Lehet-e Bethlen Gábor életében vallásos fejlődésről beszélni? Feleletünk erre az, hogy bár a hit Isten ajándéka és Bethlen Gábor vallásos egyénisége teljes egészében Isten munkájának az eredménye, mégis beszélhetünk az ő vallásos fejlődéséről, beszélhetünk azokról a külső körülményekről, a melyek hitét, lelki életét láthatatlanul is formálták és alakították. Vallásos fejlődésénél állapítsuk meg először is, hogy Istentől kapta a hitét. Ha a külső körülményeket vizsgáljuk, ezek még jobban megerősítik bennünk ennek a tételnek az igazságát. »Éppen azért, mert mások is talán százak éltek abban az időben hasonló életkörülmények között, éppen azért, mert másokra az egyes tényezők talán fokozottabb mértékben hatottak és mégsem alakítottak ki olyan vallásos személyiséget, mint a Bethlen Gáboré, éppen azért Isten munkájának az eredménye volt egyénisége. Szinte csodálatos életében Isten kezének a munkája és vezetése, amely minden körülmények között diadalra segíti benne a hivő, az elhívott embert. Egy pár ilyen vonás, amelyik kezdettől fogva benne volt lelkében mint beoltott csira, az erős hit és bizodalom, az alázat Istennel szemben, a bátorság, a szolgálatnak és munkának a kedve, a magasabb rendű felé való törekvés, az elhivatottság érzete, a vezérségre való alkalmasság és prófétai vonás stb. ezek mutatják életén keresztül Isten kezének a munkáját. Mik lehettek azok a külső tényezők, amelyek segítették kialakulni az ő vallásos személyiségét. Itt három tényezőt próbálunk megvizsgálni. Életének külső körülményeit, az embereknek hatását és végül magának a kornak alakitó befolyását. Legnagyobb hatással voltak rá gyermek és ifjú korának tapasztalatai, hiszen ezekről később is borzadállyal emlékezik meg. Szüleitől nem sok irányítást kaphatott, hiszen mire 10 éves lett, elvesztette édes apját, 13 éves korában teljes árvaságra jutott. Ettől kezdve az árvaság kenyerét kellett ennie s a mellett érezni azt is, hogy szegény, vagyontalan és tanulatlan. Látnia kell azt is, hogy nagybátyja, akinél gyermekkorát tölti, engedi azt, hogy szüleitől örökölt vagyonából kifosszák. Egy szegény árva és tanulatlan gyermek tehát, aki érzi azt, hogy az emberek is, a körülmények is ellene fordultak. Látja azt, hogy nem bizhat senkiben, még a hozzá legközelebb álló rokonaiban sem. Milyen lehet az ilyen léleknek a sorsáról és jövőjéből való nézete? Vagy megadja magát sorsának és beletörődik a változhatatlanba, választja a lemondást, rezignál, vagy fatalista lesz, vagy pedig ha elég erős, felülemelkedik ezeken a hangulatokon és kialakul benne az ellenállás érzetén felül az a tudat, hogy neki éppen ezek között a körülmények között kell megállania, felvenni a harcot és küzdeni a külső körülmények ellen, amíg diadalt nem arat felettök. Bethlen Gáborban ez az utóbbi érzet kerekedett felül. Életének külső, mostoha körülményei között nem a sorsüldözést — 17 -
