Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1931-07-01 / 7. szám

MAGYAR EGYHÁZ Record of Clergy. Épen nem a szen­záció kedvéért (sajnos, az utóbbi időkben az esetek gyakorisága következtében ezek a dol­gok már el is vesztették szenzációs jellegükéit!), csupán regisztrálás-képen meg kell Írnunk, angol lapok nyomán, azt, hogy ifj. Kalassay Sándor elyriai lelkészt a világi hatóság le­tartóztatta és fogva tartja. Több vád is van ellene. Az első, melyre a letartóztatást fo­ganatosították az, hogy mint gyám hütlenül kezelte két árvának vagyonát. Ebben az esetben kb. $3000-ról van szó. Ezen kívül, információnk szerint még mintegy $16,000.00 erejéig emeltek ellene vádat különböző egyé­nek vagy bankok. A bíróság $5,000 bailt állapított meg, de azt Kalassay jó embereinek julius 15-ig, amikor már hosszabb idő óta volt fogva, nem sikerült megszerezni. Ez a hir minden, csak nem olyan ügy, amit szí­vesen közlünk le. Hiszen, ha a dolgok igy folynak, az amerikai magyar papság elveszti azt a becsülést is, amiben még sok becsü­letes tagja révén része van. Lehetetlen azon­ban a dolgot elhallgatni épen nekünk, akik immár egy évtizede harcolunk azért az erő­sen fegyelmezett amerikai magyar református szervezeti egységért, melyben hasonló dolgok, a legnagyobb valószínűség szerint, nem for­dulhatnának elő. Egy éven belül ifj. Ka­lassay esete immár a negyedik olyan botrány melyben magyar gyülekezetben lelkészkedő egyéneket ér el és sújt börtönnel a törvény keze. Minden különösebb megjegyzés nélkül azt is meg kell állapítanunk, hogy a négy eset közül kettő a presbiteriánus misszió, kettő pedig a Reformed Church missziójá­nak szolgálatában működött lelkészt ért. Újra és újra, századszor és ezredszer is csak azt állítjuk, hogy mindezek a dolgok nem történ­hetnének és nem történhettek volna meg, ha a mindenféle félrelépésekre és szabados egyéni akciókra módot adó misszióskodás helyett egy jól szervezett, szigorú fegyelmet gya­korolni tudó, egyetemes Amerikai Magyar Református Egyház őrködnék itt az egyházi munkások, papok és világiak fölött. Nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy ez “Az egyetlen ut”. A magyarok őshazája Amerika. Ezen a cimen a Magyar Egyház júniusi száma meg­emlékezett Dr. Cserép József budapesti egye­temei tanárnak arról a teóriájáról, mely szerint a magyar ős-haza Amerikában kere­sendő. Ezzel a megemlékezésünkkel kapcso­latban a Szabadság napila'pban Béla M. Márk angol nyelvű rovatában egy. hosszabb cikk jelent meg, mely a Cserép féle teóriával foglalkozik. Utóbbi cikkben B. M. Márk fel­veti a kérdést, hogy vájjon ez az elmélet elég tudományos megalapozottságu-e vagy tisz­tán túlzott sovinizmus terméke? Mi erről egyelőre nem is vitatkoznánk. Mi csak azt szeretnénk látni, hogy az elmélet angol könyv­­alakban való megjelentetésére, mely kb. $200-t jelent, akadjon Maecenas. A többit majd elintézik a tudósok. Kétszáz dollárt ugyan megérne az, ha a világ nyelvész és történész szaktudósai egy kicsit vitatkoznának. Magyar kérdésen vitatkoznának. Ez a fontos. A bizalom teljes központja. A Reformed Church Amerikai Magyar Reformátusok Lapja cimü újságjában egy “Tudósitó” álnév alatt szerénykedő szerkesztő az Amerikai Magyar Református Egyesület konvenciójával kapcso­latban “Igaz gyöngyök” cim alatt a követ­kezőket Írja: “A Református Egyesület ügyei a lehető legnagyobb rendben vannak vezetve. A bizalom teljes központjában áll az elnök, Kövér Sándor is, akivel szemben ez a bizalom mindjárt az első szava­zásnál impozáns módon nyilatkozott meg. Ök a legfőbb tisztviselők s boldog tag­ság az, amely ilyen tisztviselőkkel ren­delkezik ...” Eltekintve most attól, hogy a tagság boldogsága milyen méreteket öltött vagy nem öltött, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy Kövér Sándornak nem hogy bizalmat szavazott volna a boldognak jelzett tagság, illetve konvenció, de ezzel tökéletes ellentét­ben 1931 rnnius 30-án, tehát négy teljes nappal a fent említett kitünően szerkesztett és még kitünőbben informált Reformed Church­­beli újság megjelenése előtt, óriási szótöbb­séggel tökéletes bizalmatlanságot szavazott és állásából nyomban — hogy is mondjuk csak?! elbocsátotta... A dolgok ilyen állása közepette írjunk vájjon többet is azokról az “Igaz gyöngyök”-ről, miket nevezett újság ugyan­abban vagy következő számában olvasói elé perget? írjunk?... Nem Írunk. “Azt akairiuk, hogy vezető tényezője legyünk az erdélyi magyarságnak, de az ő javára: nyújthassunk neki védelmet, segítséget, erős testveri kezet, ha kész velünk együtt alkotni mleg az erdélyi magyarság életegy­ségét. Az pedig hitbeli szent meggyőződésünk, hogy máskép, mint velünk — egyáltalában nem lehetséges. Valahányszor vezettettünk Erdélyben: az erdélyi magyarság ennek csak kárát vallotta. Vezetnünk kell, hogy mindenki hasznát lássa annak, ha a magyar egység és közösség tagjaként akar élni.” (Makkai S.) * * * “A magyarság lelki életét vizsgálva az a benyomás ébred az emberben, hogy az indogermánság lelkűidével szemben itt egy régebben fejlődő, befejezett és kiváló intel­­lektusu nép-leiket látunk, mely a körülötte elterülő indogermánság szellemi termékeit bi­zonyos felsőbbséggel kezeli, am:ig megvan magyar öntudatának tisztasága és gyengesé­gében nem lesz a külföld szellemi rabszol­gája. Ezért alkalmazza a célszerűnek látszó intézményt, de anélkül, hogy behódolna neki, és amikor félreveti, akkor látszik, hogy sem­miféle kötelék sem fűzte hozzá.” — (Hamvas: A tömeglélek válsága.) — 11 — f

Next

/
Thumbnails
Contents