Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-07-01 / 7. szám
MAGYAR EGYHÁZ mekei, mintha selyemben, bársonyban születtek volna. A sárospataki iskola tápintézetére vagy többi alapítványaira: ezekre kérünk azoktól, akik tehetik. A magyarok Istene áldjon meg minden megindult szivet, minden velünk érző nemes érzést és adjon ezerannyit minden magasztos nemzeti célra juttatott adományért! Istennek kegyelme, áldása legyen mindnyájunkkal! Sárospatak, 1931 január hó Dr. Révész Kálmán a tiszáninneni ref. egyházkerület püspöke, a sárospataki ref. főiskola főgondnoka. (V. K.) KÖSZÖNTÉS A TENGEREN TÚLRA. S Tiz év előtt volt. Hamvas arcú és hamvas lelkű ifjak gyülekeztek a Balaton partján, baráti és testvéri találkozóra. Maguk sem tudták még, hogy mit akarnak, miégkevésbé, hogy tiz év múlva hol állanak. Nem is nagy idő a 10 év. Csak épen az ifjú lesz férfiúvá, a férfi kezdi érezni, hogy az elszaladt évek harapdálják már a lábát, amint előre tart és az öreg ember vágyik arra, hogy hallgatag sir nyissa meg a kapuit előtte, mert be akar térni, pihenni vágyik. Csak 10 év előtt volt. 25—30 ifjú aláirt egy szerződést, melyet Isten kötött velük, énekelt egy zsoltárt a XC-iket, melyet őseik szerettek. Aztán elindultak a Balaton partjáról bele az életbe, ki tudja hová, ki tudja merre. Négyen közülük Amerikában vannak most és megállanak a határkőnél, mely utat is jelez, meg távolságot >s mér. Mennyire jutottak egymástól és mennyire a kezdő állomástól, melytől együtt elindultak? A “Soli Deo Gloria Református Diákszövetség” alapításának 10 éves jubileumát ünnepli Magyarországon ezekben a hetekben. Semmije sem volt, csak hite, és ma a Balaton partján, nem messze attól a helytől ahol a szövetséget alakították, egy gyönyörű üdülőtelepe van, diák fillérekből és egy-két áldott jótevő szép adományából. Hatvan kollégium működik a vezetése alatt és 20 ezer pengős költségvetéssel végzett sokféle, fel nem sorolható munkát, az elmúlt évben is, ezek között szegény diákok étkeztetését. Itt ahol nem ismerik ezt a szövetséget nem lehet róla bővebben Írni, de ennyi is elég, hogy megismerjék életéből az Istennek nagy kegyelmét, mely a fiatalokkal is, sőt azokkal leginkább, nagy dolgokat tud véghez vinni, ha azok mint Jézus Krisztus jó vitézei indulnak el Isten dicsősége nagy harcának a megharcolására. Köszöntjük a szövetséget mi is messzire szakadt tagjai, azzal a megnyugtató bizonyossággal, hogy amit benne tanultunk, itt mondani és tenni tudjuk egy szabad nép szabad egyházában a mi Istenünk dicsőségére. Hegyi Sándor. VINCZE KAROLY ROVATA EGY ÉS MÁS AZ UJ MAGYAR REFORMÁTUS ISTENTISZTELETI RENDTARTÁSBÓL Folyó év január elsejével uj istentiszteleti rendtartás lépett életbe a magyarországi református egyházban. Még pedig egyetemlegesen kötelező érvénnyel. Vége tehát az ahány ház annyi szokásnak, az ahány falu, annyiféle istentiszteleti rendnek. Egységes istentiszteleti rend fogadja a magyarországi református egyház minden gyermekét minden helyen. És hogy ez valóban igy is legyen állandóan, a zsinat elkötelezte az egyházlátogató espereseket és püspököket, hogy mindig győződjenek meg arról, hogy az egyes gyülekezetek valóban az egységes rendhez tartják magukat. Végre tehát a lelki egységnek látható kifejezőjéül van egységes istentiszteleti rend, aminek csak örülhetünk, amit a magunk számára is csak kívánhatunk. Az uj istentiszteleti rendtartásból itt közlünk egy nehány meggondolandó református istentiszteleti irányelvet és rendelkezést. “Lelkészek és segédlelkészek, akik a palást viselésére jogosultak kötelesek minden istentiszteleten palástban és ünnepi papi ruhában szolgálni; hittanhallgatók, tanítók és legátusok palástot nem viselhetnek, de hosszú, fekete öltönyben kötelesek szolgálataikat végezni.^^ Végre, a csíkos nyakkendők és mindenféle szinü és szabású öltönyök kora lejárt és eljött a rendes papi ruha viselésének a kora, amit a független egyház az amerikai magyar református életbe is évekkel ezelőtt inaugurált, amikor papjait az óhazai teljes papi ruházattal látta el. — 7 —
