Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-07-01 / 7. szám
MAGYAR EGYHÁZ “A gyülekezetét arra kell rászoktatni, hogy legkésőbb az utolsó harangszó alatt a templomba bevonuljon és ott letelepedjék.” Az utolsó harangszó tehát nem arra való, hogy alatta még utolsókat szivjunk szivarunkon, cigarettánkon, hanem arra, hogy alatta letelepedjünk az Ur házában. “Az énekversek diktálása rossz szokás, meg kell szüntetni. Csak akkor volt értelme, mikor kevés volt a könyv és a gyülekezet tetemes része nem tudott olvasni.” Éhez nem kell magyarázat. Csak annyit jegyzőnk meg, hogy nincs az a gyülekezet, amelyik bármi kincsért még egyszer visszamenne a diktáláshoz, ha már egyszer felhagyott azzal. “Instrumentális zene (éneklés nélkül) istentiszteleteinken tilos ...” “A legmüvésziesebb zene sem pótolja a gyülekezet aktiv énekmondását.” Az ilyesmit eddig sem nagyon szivellette a népünk. Vallásos hangversenyek rendezését azonban, a fenti rendelkezés nem zárja ki. “Szép szokás az, hogy a megtelt perselyeket a begyűjtő presbiterek az Ur asztalára teszik s a lelkész imádságban ünnepélyesen felajánlja Isten dicsőségére.” Ezt a szép szokást több gyülekezetünk már hosszú évek óta gyakorolja. “Mulatságok, magánérdekü közlemények hirdetése tilos.” Éhez a legmegfelelőbben úgy szólhatunk hozzá, ha mégegyszer leirjuk, hogy “mulatságok, magánérdekü közlemények hirdetése tilos”. “Egyházkelőkért az istentisztelet végeztével könyörgünk az Ur asztalánál.”^ Ennél a határozatnál helyesebbnek tartjuk azt a korábban lefektetett elvét a hazai egyháznak, hogy az egyházkelés lehetőleg a kereszteléssel egyidőben és igy a gyülekezet előtt történjék. Annak azonban, hogy az egyházkelésről mégis csak említést tesz az uj rendtartás is, őszintén örülünk. “Miután anyaszentegyházunk lelki intézmény, amely Isten igéjén alapszik és a Szentlélek által imádkozó lelkeken keresztül tápláltatok, szükséges, hogy ez az alapgondolat az egyház jogi életében is érvényesüljön. Évégből minden közönséges gyűlés, úgymint egyházközségi, presbyteri gyűlés, egyházmegyei, egyházkerületi ... ülések: énekkel, imádsággal és bibliaolvasással kezdődjenek, énekkel (imádsággal) és áldással végződjenek.” Ezt az elvet annyira igyekszünk szem előtt tartani, hogy még egyházi egyleteink gyűléseire is alkalmazzuk a^t. Az uj rendtartás szorgalmazza azt, hogy a szülők lehetőleg legyenek jelejj^Jt kisdedük megkereszteltetésénél. Nagyon helyes. Nekünk is szorgal- % mazni kell amennyiben csak lehetséges. “Keresztszülők csak keresztyének lehetnek.” r , Mast, mint keresztyent, keresztszülenek elfogadni abszurdum is volna. Sőt mentül igazabban fogja fel valaki a keresztszüleség igazi értelmét, hogy tudniillik az felelősségvállalás a gyermek református neveléséért és neveltetéséért, annál inkább igyekezni fog azon, hogy reformátusokat kérjen fel a keresztszüleségre, amint azt az uj rendtartást megelőző uj Agenda (33. oldal) szorgalmazza is. “Az úrvacsorát rendesen a templomban, a gyülekezet jelenlétében és részvételével kell kiosztani, évenkint legalább hatszor.... Helyes dolog nagypénteken délelőtt és nagycsütörtök délutánján is kiosztani. A. gyülekezet kívánságára és a presbitérium jóváhagyása mellett urvacsoraosztás más alkalommal is tartható.” Lehetetlen észre nem venni, hogy mennyire a minimum és nem a maximum gyanánt emlittetik az évenkénti hatszori urvacsoraosztás. A rendtartás egész szelleme a mentül gyakrabbi urvacsoraosztás mellett van és törvényes lehetőségeket biztosit azok számára, akik-8
