Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-07-01 / 7. szám
MAGYAR EGYHÁZ KÉRŐ SZÓ EGYHÁZUNK NÉPÉHEZ A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉRDEKÉBEN Gyűjtési felhívás érkezett hozzánk az ó-hazából. Nem mindennapi és nem közönséges gyűjtési felhívás. A Sárospataki Főiskola gyűjtési felhívása fennállásának 400. évfordulóján. Ezt a gyűjtési felhívást megkülönböztetett elbánásban kell részesitenünk. Ezt még a mai nehéz viszonyok között sem szabad félretennünk és meghallgatatlanul hagynunk. Ha annak idején olyan lelkesedéssel oda tudtunk állani az ősi debreceni főiskola mellé két Ízben <is( méltán elvárhatja tőlünk a tehetségünkhöz mért segítést a magyarországi reformátusság legrégibb főiskolája: a sárospataki főiskola is. Független Egyházunkat a főiskola vezetősége a főesperesi hivatalon keresztül kérte fel arra, hogy a gyűjtési mozgalomból szivesen vegye ki a részét. Főesperesünk viszont, a sárospataki főiskola vezetőségével egyetértőén, ezeknek a soroknak szerény Íróját, mint a pataki iskolának volt növendékét és szeniorét bízta meg a gyűjtésnek független Egyházunkban való lebonyolításával. Ama meggondolás alapján — a személyi motívumokon felül — hogy mentül nehezebbek a gazdasági viszonyok, annál nagyobb felelősséget kell éreznünk olyan intézményekért, mint amilyen a sárospataki főiskola is, elvállaltam a mindkét helyről jövő megbízatást. Legelső dolgom az, hogy a Főiskola kérőszavát, úgy amint az a gyüjtöiven hangzik, ezúton közlöm Egyházunk népével. Hadd szóljon híveinkhez maga az öreg iskola. A másik annak kérése, hogy minden egyházközségünk egyháztanácsa tegye magáévá a nagy ügyet és abban a városban, amelyben az általuk vezetett egyházközség fekszik, a helyileg legtöbb eredményt ígérő eszközök, módok, eljárások alkalmazásával tegyék meg mindazt, amit csak megtehetnek a siker érdekében. A gyűjtés munkája augusztus közepéig folyhat csak, mert szeptember elsejére már minden gyüjtőivet vissza kell juttatni a főiskola elöljáróságához. Minden egyes adakozónak biztosítja a főiskola azt a jogot, hogy maga szabja meg, milyen célra fordittassék adománya. Lehet adományozni a diákok ellátásáról gondoskodó tápintézet javára, vagy lehet más megnevezett célra is adni, pl. szorgalmas diákok buzdítására szolgáló pályadijak céljaira, vagy pl. az egész iskola szellemi javát szolgáló főiskolai könyvtár könyvbeszerzési alapjára, vagy más, az adakozó szivéhez közelálló célra. Ha valaki minden külön kikötés nélkül adományoz, akkor adománya a tápinitézet céljaira fordittatik. “Ha akár testületek, akár egyesek — mondja a gyüjtőivhez fűzött tájékoztatás — 100 dollárnál nagyobb adomány esetén kívánják, az alapítványukat nevükről fogjuk elnevezni és külön alapító levelet kiállítani.” Nem tudjuk biztosan, de valószínűnek tartjuk, hogy ilyen nagyobb alapítványokat nem csak egyszerre való lefizetés, hanem rendszeres letörlesztés mellett is lehet tenni. Az adományokkal visszaérkező gyüj tőiveket befogják köttetni és a főiskola levéltárában örök időkre szóló emlékül elhelyezni. Az összes adakozó nevét pedig egy jubileumi aranykönyvben jegyzik fel és a főiskola könyvtárában tartják nyilván. Világos ebből, hogy áldozatos szivének emel ércnél maradandóbb emléket az, aki bármily összegű adománnyal ezt az ügyet segíti. Befejezzük hát sorainkat és Isten nevének segitségül hívásával kibontjuk a zászlót. II. Rákóczy Ferenc,, akinek Patak volt egyik főfészke és akinek családját elszakíthatatlan szálak fűzik a pataki főiskola múltjához, ezt íratta zászlaira: “Istenért, Hazáért, Szabadságért.” A sárospataki főiskola érdekében kibontott zászlónkra is nyugodt lelkiismerettel Írhatnék ezt a három, szónál több, szót, mert a sárospataki főiskola létezésének 400 esztendeje alatt egyebet sem tett, mint 5
