Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-07-01 / 7. szám
MAGYAR EGYHÁZ MIT VÉGZETT A REFORMÁTUS EGYESÜLETI KONVENCIÓ? Az Amerikai Magyar Református Egyesület, ez a csaknem millió dolláros vagyonnal rendelkező egyetlen közös református intézményünk, junius utolsó két hetében tartotta meg Ligonierban négy évenkint szokásos konvencióját. A Magyar Egyház olvasói emlékezni fognak arra, hogy bár az Egyesület és annak Árvaházaval szemben mindig a legőszintébb ragaszkodással viseltettünk, mintegy két évvel ezelőtt szóvá kellett tennünk s napi renden kellett tartanunk a nagy nyilvánosság előtt olyan dolgokat, melyek szerintünk az Egyesület fejlődését akadályozzák s melyekért a Vezértestületet, illetve annak elnökét felelőssé is tettük. Be kell vallanunk, hogy azok a közlemények, miket ebben a tárgyban irtunk, időközben nem tették meg azt a hatást, melyet tőlük épen az Egyesület érdekében várhattunk volna. Az elnökség homokba dugta a fejét s minden panasz orvoslását azzal odázta el, hogy majd ott lesz a konvenció s az mindent elintéz. A konvenció tényleg elérkezett. És sok dolgot tényleg el is intézett. Az első két napon úgy látszott, hogy az elnökség jól megszervezte a maga pártját s meg fog azzal szavaztatni mindent, amit csak akar. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a korteskedésben egyesek elmentek — konvenciós meghatározás szerint! — egészen a “garázs-gyűlésekig” vagyis addig, hogy a konvenció elé kerülő tárgyakat zug-gyüléseken akarták elintéztetni, illetve azokon befolyásolni a delegátusokat. Amint azonban a gyűlés folyt, mind világosabbá vált, hogy a konvenció “fair play”-t akar s véget kiván vetni minden basáskodásnak, szabálytalanságnak s lanyha ügyvezetésnek. Az első nagyobb vita a három nagyobb magyar egylet egyesítése kérdésének tárgyalásánál volt. A régi vezértestület tétovázása már itt világossá vált az által, hogy nem mert nyílt javaslatot tenni. Olyan mellette is, ellene is álláspontot foglalt el, ami nehezen egyeztethető össze azzal az egyenességgel, mely református jellegű intézményt vezető testülettől méltán elvárható lett volna. A vita során aztán kiderült, hogy az Egyesületben mégis csak többségben vannak azok, akik az erkölcsi értékeket többre becsülik egy olyan üzleti prepozíciónál, melynek még az üzleti haszna is alaposan kétséges lett volna. Az egyesítési tervezet azon nyersen került a konvenció asztalára. Ott kellett sokszorosittatni s külön bizottságot küldeni ki átvizsgálására. A plénum előtti tárgyalás során aztán kiderült, hogy egyesülés esetén a Református Egyesület tagságának öt éven keresztül 12 havi dij helyett 13 havi dijat kellett volna fizetnie s ezen kívül érvényben maradt volna az árvaház javára adandó havi 10 centek fizetése is, holott az árvaház megszűnt volna tisztán református jellegű lenni a közös magyar birtoklásban. Ezen kívül pedig még több olyan dolog foglaltatott a tervezetben, mely a református egyesületi tagság számára nemhogy előnyt, de határozott károsodást, illetve nagy megterhelést jelentett volna. A részletes tárgyalás eredménye végül is az lett, hogy a konvenció az egyesítés kérdését hatalmas szótöbbséggel levette napirendről s az Egyesület igy továbbra is megmarad önálló református intézménynek. Ez elvi jelentőségű döntés után a konvenció tiszte az lett, hogy az önállóságát megőrzött intézmény jövőjére vonatkozólag tegye meg a maga intézkedéseit, hozza meg határozatait. A jövő megalapozása nem történhetett meg anélkül, hogy az elmúlt 2
