Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ A bál mint közmunka. “Jó tanáccsal el vagyunk látva” címen az Amerikai Magyar Népszava vezércikkben reflektált arra a kis írásunkra, melyet a Magyar Egyház februári számában “Inségakció és — bál” címen talált az olvasó. Nem a Népszavával való polémia, hanem bizonyos “egyházi” gondolatok újra való hangsúlyozása végett még egyszer, most már a teljes siker jegyében lefolyt bál után, visszatérünk ehhez az ügyhöz. Mielőtt azonban a dolog érdemére térnénk át, egy két megjegyzést teszünk a Népszava irásmodorára. Ez a modor legelőször is visszautasitja, illetve a “rendezőség nevében visszaszolgáltatja” a mi “hölgyek és urak” kifejezésünket, azt Írván, hogy a bált nem hölgyek és urak rendezték, hanem Mr.-ek és Mrs.-ek. Rendben van kérem. Mi nem akartunk ezekkel a kifejezésekkel senkit sem bántani. Csak magyarul akartuk kifejezni azt, amit ha a cikk írójának angolul kellett volna a táncoló párokhoz szólni a “Ladies and gentlemen”-nel fejezett volna ki. Mert csak nem akarja a rendezőség nevében is azt mondani nekünk a válasz Írója, hogy ők egy ilyen esetben Mr. és Mrs. megszólítást használtak volna. Nem, ilyen megszólítással, legalább is a rendezőség, nem nevettette volna ki magát. Mi sem nevetjük ki a Népszavát mert, cikkecskénk kifogásolásában annyira ment, hogy még a ladies és gentlemeneket is ledegradálta Mr.-ek és Mrs.-ekké, csakhogy nekünk ellent mondjon. Aztán nekünk, mint puha szivü de szigorú “megrovási kalandot” íróknak sós könnyeket tulajdonit, amelyekkel a bált siratjuk. És megnyugtat bennünket, hogy maradt a kiadások után is jócskán kenyérre, fűtőre, meg miegymásra. Sőt, nagy ágyúnak bizonyos “hüsitők”-et emleget, amelyek az ő báljáról hiányoztak. Tudjuk, hogy ezzel a nagy ágyúval mireánk céloz, de az egyházakra lő. Meg is mondjuk azért mindjárt, hogy bizonyos százalékban igaza van. Mi sajnáljuk legjobban, hogy igaza van. De a jövő fejlődési utjának a megmutatására idézzük a Magtár Egyház ugyancsak februári számában megjelent azt a kis hirt, hogy a mckeesporti független reformátusok piknikváltság cimén öt dollárt fizetnek az egyház pénztárába. Szóval ők azt cselekszik az egyház érdekében, amit mi kértünk — a szegények érdekében: a bál nélkül való direkt támogatást. Mert hát, kérem, azt még a Népszavának sem hisszük el — bár elismerjük, hogy nagy tekintély ő Magyar- Amerikában! — hogy egy bál az anyagi siker mellett, úgy ahogy ő írja, “erkölcsi” sikerrel is végződhetik. Mert hát azt csak nem nevezi erkölcsi sikernek, hogy egy csomó cipőtalp elkopik ott és az amerikai suszterek előtt fel szökik a magyar cipőhordók ázsiója. Egyébként mi úgy tapasztaljuk, még egyházi mázzal bekent bálokban is sokszor úgy látjuk, hogy ha az erkölcs bálba megy, onnan legtöbbször pirulva jön ki, vagy ha ott marad, bizony beköti a szemét. De már eleget próbáltuk utánozni a Népszava gúnyos tenorját (reméljük nem sikerült) mondjuk hát meg egész komolyan, hogy mi a szegény ügy megoldását másként látjuk célravezetőnek mintsem a bállal mint közmunkával. Az a másik akció, amelyet most folytat a Népszava, t. i. a szeretet-bazár, az már előttünk is, akik “egyházi” szemüvegen nézzük, más színben tűnik fel. Mert ebben már egy grófné aranyórát, aztán egy Mr. vagy Mrs. azt ami épen a szivétől telik, ad. Ez már közelebb esik annak a tanításához, akit reméljük a Népszavánál is az élet Mesterének tartanak legalább is. Kár, hogy ebbe a mozgalomba is beletúrja magát a tánc, 4
