Magyar Egyház, 1931 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1931-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ a szerencsés jó időkben csak elromlani tudtunk, ad nehéz, keserű sírással, gonddal teljes időket, hogy megjavuljunk. Miért ne lehetnél ezekben a nehéz időkben egy árnyalattal jobb te magyar asszony? Nem tudod, hogy egyetlen egy szép szavaddal is boldogabbá tudnád tenni a te gondban ülő, tépelődő emberedet? A te magyar beszédednek olyan gyönyörű szavai vannak: az édes párom, lelkem jó uram-bam ; mit spórolsz vele? Miért múlnak el egész emberi életek úgy, hogy ilyen gyöngédségben részük lett volna?! Hányszor törülted le az érted is veritékes homlokot és hányszor érdeklődtél nőies kedvességgel a munka nehézségei után, amiből élsz? Miért nem kérdezed meg mi bántja a te busuló, gondban ülő férjed, urad lelkét, akik közül annyi sokan még az életet is megutálják a tétlenségnek eme keserves időiben? Mondd meg annak a busuló és helyét nem lelő embernek, hogy ha melletted voltam a jó napokban, ne búsuljon most se hagyom el lelkem jó uram: megsegít az Isten. Ha gond terheli: vedd el és kérd ki a felét, azért vagy feleség, így fogd fel a te emberednek a sorsát és légy vigasztalás, biztatás, öröm, ahol ő fájdalom, csüggedés, szomorúság és gond. Mert tudod-e, hogy a ti házatokban még a szegénység és küzdelem is boldog gazdagsággá lehet és ami gyötör, kínoz, pusztít benneteket, megcsufolva távozik el a gond. Ha pedig van olyan ház és mennyi van, ahol a feleség adja gondnak, busulásnak a fejét, amiben lassan elhervad és tönkre megy, az erős, drága és szép magyar asszony, ott tanulj meg te magyar ember és férj szépeket mondani, buzditani, biztatni. Mesélj a közellevő, jobb jövőről. A terveidről, amelyekkel mindent, ami most baj és rossz, helyrehozol és megjavitsz. Ne fukarkodj és ne spórolj a szép szavakkal, a biztatásaiddal, önts erőt, lelket a te csüggedő és gondban ülő társadba. Majd meglátod milyen más lesz a házad, az életed, a környezeted. Majd meglátod azt is, hogy az egészség is több lesz benne és kevesebb lesz az orvosi számla. Egyszerre minden más lesz nálatok és széppé, kedvessé válik a te szegénységed. És te magyar gyerek, te szebb jövendő — csüngj szeretettel a te szüléidén. Mond meg: nőjjek csak én nagyra, majd édes jó apámnak és édes jó anyámnak más, szebb életük lesz. Jobb ember leszel, nem feledkezel meg róluk és majd te elűzöd a gondot az őszülő fejekről. Busuló és gondban ülő magyar testvérem; mennél nagyobb a bajotok, a bánatotok, annál erősebb legyen házatokban és éltetekben a hit, reménység és szeretet igazsága. Mert mit ér az, hogy épen kér. reformátusok vagytok, hogy az istenházát rendszeresen látogatjátok, hogy imádkoztok, énekeltek, igét hallgattok, ha otthon a ti életetekben ebből egy szemernyit se mutattok meg. Légy istenfélő, vallásos, bizó keresztyén a te házadban is, úgy is mint apa, anya, férj, feleség és gyermek, akkor fog elkövetkezni a jobb jövendő és akkor tört össze nálad és rajtad a gondnak a hatalma, hogy soha többé meg ne kínozzon téged. Légy nyugodtabb, munkásabb, vallásosabb. Kevesebben ítéld meg a környezeted, a jelen való világ állapotát, amiért te is felelős vagy, de annál többet és jobban vizsgáld meg magadat. De mindenekfelett, ha megint elhozza a te Urad és Istened a hét kövér esztendő alkalmait, el ne felejtsd a jelenvaló gondterhes idők tanulságait. “A régi világban, ha valaki megvett egy darab földet, annak terméséből átadott egy kévét az eladó a vevőnek, annak jeleül, hogy a föld termése tovább őt illeti. Ha kertet vett, letörtek egy ágat, annak jeléül, hogy a fák gyümölcse ezentúl a vevőé. És ha házat vettek, átadták a kulcsot, mint amihez ezután a vevőnek van kizárólagos joga. Ez volt a vételnek, a tulajdonba való átmeneteinek jelképe vagy záloga. “A Szentiéleknek a munkája: a megvilágositás, megszilárdítás és megszentelés zálog és biztosíték nekünk: egy-egy kéve a mennyei Kánaánból, cgy-egv ág az élet fájáról s kulcs a mennyek kapujába, ami ezentúl . a mienk.” (Spurgeon.) — 3 — J
