Magyar Egyház, 1930 (9. évfolyam, 1-5. szám)
1930-05-01 / 5. szám
8 áll és az úgynevezett közép-egyházmegye elnöke! — a temetéshez való jogcím megszerzése végett, az Ur testének és vérének szent emlékjegyeivel be ne csempésszék a nagy beteg ágyához! Hívatlanul jelent meg a betegháznál az Úri szent vacsorával! Van-e súlyos beteg, aki az ágyához elvitt Szentjegyek magáhozvételét vissza tudná utasítani ?! De, viszont minő lelkipásztori munka az, amelyik az Ur testével és vérével házalva akar magának jogcímet keresni a temetéshez?! Mert hogy ez volt a cél, elárulták saját hívei! Szombaton délután hunyta le szemeit Komár Györgyné. A temetésére hivó telegram még az nap este New Yorkban volt. Ez világosan mutatja, hogy a család egyetlen tagja egy percig sem gondolkozott a temető lelkész személyét illetőleg! Nem igy a “csatlakozottak”! Amikor tudomást szereztek a volt papjuk meghívásáról, vasárnap kora reggel még ágyukból zavarta ki két megbizottuk a megboldogult nőtestvérét, özv. Ácsai Istvánnét és édesanyját. “Ki fog temetni?” — hangzott a tolakodó kérdés?! “Ki? Ha le tud jönni, akkor a volt papunk” — jelentették ki határozottan. “No hát, jegyezzék meg maguknak — válaszoltak a megbízottak — ez nem járja! Ami lelkészünk nem azért áldoztatta meg, hogy most más pappal temettessék el! De ha mégis úgy lesz, ne feledjék, hogy mi sem a temetésre nem jövünk, sem a koporsóra virágot nem hozunk!”... És hogy még teljesebbé tegyék bosszujokat, hogy kimutassák, hogy még csak lélekben sem akarnak együttérezni a gyászolókkal, az nap, vasárnap este, egyik csatlakozott tagnak, a talán már 70 éves Csider Györgynek, névestét rendeztek. És a reformedbeli “lelki egység” nagyobb győzelmére, amig a donorai magyarság nemesen érző zöme a koporsó mellett jött össze, enyhiteni igaz részvétükkel a nagy bánatban levők szomorúságát, addig ők, a csatlakozottak, gondnokjuk és pénztárnokjuk egyesitett bandájának muzsikája mellett a bosszúból rögtönzött névestén reggelig roppták a táncot!... És a két este mérlegeléseként a gyászhaznál magam is hallottam a névestén résztvevő egyik másvallásu testvérünk kijelentését: “Milyen különböző volt a két György este, maguk sírtak, mi táncoltunk!...” A temetésen egyébként, úgy az elsőn, mint a másodikon, a nagy ünnepeken sem látott gyülekezet töltötte meg a Független Egyház templomát. A gyászoló család kiterjedt rokonsága Homesteadről, Youngstownból, Monongaheláról, s helyben a magyarság felekezeti különbség nélkül, még zsidók is, mind megjelentek, úgy hogy a csatlakozottak távolmaradása valami nagyon senkinek nem tűnhetett fel. Akiknek a száma különben, az ehez hasonló és más kirívó események hatása alatt már csaknem a nullára redukálódott. Oh hát vájjon, akiben még egy kis szikrája is él a krisztusi léleknek, tud-é az a koporsó mellett is bosszút forraló sivár lelkekkel együttérezni s velük akármiféle közösséget is vállalni? Donorai reformátusság! mikor veszed már kezedbe a templomkufárokat kiverő krisztusi korbácsot és meddig tűröd még el az “ingyen” lelkészt Ígérő és valójában 15 dolláros útiköltségeket zsebrevágók ámító szavait?!... AZ AMERIKAI MAGYARSÁG ÁLLAMI BANKJA THE HARBOR STATE BANK EMIL KISS, PRESIDENT Fourth Ave.—9. Str. New York EGYLETEK,TÁRSULATOK ÉS MAGÁNOSOK BETÉTJÉRE 41%KAMATOT FIZET
