Magyar Egyház, 1930 (9. évfolyam, 1-5. szám)
1930-05-01 / 5. szám
4 dezi meg a Feltámadott, hogy szereti-e Őt s amely kérdésekre Péter egyre bátortalanabbul és jobban megszégyenülve felel, megemlékezve megtagadásaira, — mi egyébről szól, mint Péter hütelenségének megbocsátásáról és az Ő restaurálásáról: megigazitásáról, az apostoli munkával való újabb megbízatásáról?! Legeltesd.... Ö- rizd ... Legeltesd az én juhaimat! A csoportok előtti megjelenésére példa a két Emmausba menő tanítvány története (Lukács evangéliuma: 24: 13—35), amely szerint a Feltámadott, mint idegen, ismeretlen utitárs — csatlakozva hozzájuk az utón — bizonyítja a két szomoru-szivü tanítványnak, az egész Ótestamentom alapján, hogy mindannak, ami a názáreti Jézussal történt, igy kellett történnie a prófécia szerint: a szenvedésen át kellett néki “bemenni az Ő dicsőségébe” (24 : 26.) s akit végül is felismer a két tanítvány és ismét örvendezővé, hívővé, lelkessé válik. Vájjon ez a történet ismét nem arról beszél-e nékünk, miként lelkesíti és készíti Jézus fel e két tanítványát ismét az apostoli, és missziói munkára?! Erről kifejezetten is beszél nékik a Feltámadott Ur mindenik evangélium szerint s az Apostolok Cselekedeteiben is. Mintha a legvilágosabb e ponton a Máté híradása volna. Eszerint: miután a menny és föld minden hatalma urának vallja magát, kiküldi őket a föld minden népei meghódítására: “Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket...., tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek és imé én ti veletek vagyok minden napon a világ végeztéig” (28: 18—20.) Utolsó mondata a Feltámadott további szeretetéről, védelméről és vezérségéről biztosítja őket. Más szentirásbeli helyek tanúsága szerint a Szent Lelket ígéri nekik, aki majd megerősíti őket a rájuk váró nehéz feladatra. (Pl. Ap. Csel. 1:8.) Ezt a munkáját, melyet ezalatt a negyven nap alatt tökéletesen bevégzett, betetőzi és követi az Ö mennybemenetele, az Ö tökéletes megdicsőülése, az Atya jobbjára való ülése, részesedése a minden hatalomban mennyen és földön, melyről megemlékezik mind az öt fentebb említett könyv. Utolsó találkozásukon, a hegyen láttukra, láthatatlan erők által emeltetve, felemelkedik és még látható távolságban felhő fogja el őt szemeik elől és még mindig felfelé tekintő szemeik előtt fehér ruhába öltözött férfiak (Isten angyalai) jelennek meg, akik az Ur hasonló vissza jöveteléről beszélnek nekik. Ekkor a Feltámadott meghagyása szerint együtt maradnak, visszatérnek Jeruzsálembe és az áldozócsütörtöktől pünköstig terjedő időt, a tiz napot ott töltik a felsőházban, ahol szállva valának, ahol az Ur atyjafiaival és a szent asszonyokkal bővült apostoli csapat imádkozásban és könyörgésben várja az Ur ígéretét: a Szent Lelket. Husvéttól pünköstig mi is időzzünk az Úrral, jelenjük meg színe előtt, hadd jelenjék meg Ő is előttünk lélekben és szólhasson hozzánk, — ha valahogyan restaurálhatna minket is hozzá-való hűségűnkben, szeretetünkben, és szolgálatkészségükben. A tanítványokhoz hasonlóan szenteljünk minden nap időt az imádkozásra és a könyörgésre, hogy reánk is alászállhasson, a könyörgés által elkészített lelkeinkbe az Isten mindeneket megerősítő, megvigasztaló és — megszentelő Szent Lelke! Fazekas Lajos.
