Magyar Egyház, 1930 (9. évfolyam, 1-5. szám)
1930-05-01 / 5. szám
Volume IX. MAY, 1930 Number 5. Founded by: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes 925 Mahoning Avenue Youngstown, Ohio MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year Contributor: Charles Vincze Associate editor: Alexander Daróczy 120 Sixth Avenue McKeesport, Pennsylvania CONTRIBUTING STAFF: MINISTERS OF THE FREE MAGYAR REFORMED CHURCH IN AMERICA Entered as Second-Class Matter, Mar. 30, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of Mar. 3, 1879. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Sec. 1103, Act of Oct. 3, 1917, authorized Apr. 14, 1922. NEGYVEN NAP MUNKÁJA. Annak a negyven napnak a történetét, mely husvéttól áldozócsütörtökig telt el, igy összegezi az Apostolok Cselekedeteiről Írott könyv: “kiknek (t. i. az apostoloknak) az Ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nekik és szólván az Isten országára tartozó dolgokról” (1:3). A feltámadott Ur e negyven nap alatt megjelent a Ő tanítványainak s e megjelenésekről szóló híradások megtalálhatók mind a négy evangéliumban és az I. Kor. 15: 5—8 verseiben. E híradásokban látszólag sok az ellenmondás, de inkább azt kell róluk mondanunk, hogy kiegészítik egymást, egy ragyogó egységbe olvadnak össze, mint sem hogy megütközzünk lényegtelen különbözőségeiken. — Olyanok ezek a híradások, mint a fényes nap egységes fehér színének színeire bomlása, miután valami idegen anyagon az megtört. Az Ur feltámadása nagy tényének különböző apostoli egyéniségeken keresztüli megnyilatkozásaival állunk itt szemben, ezekben a híradásokban. És szóljanak ezek bár az Urnák a szent asszonyok, Péter, Mária Magdaléna, a tizenegy, Tamás vagy az Emmausba menő két tanítvány vagy Jakab, vagy az ötszáz atyafi (akikről Pál apostol beszél) előtti megjelenéseiről és történtek bár ezek akár Jeruzsálemben, akár Gallileában, akár lelkiesebb, akár testiesebb formában, — valamennyinek a lényege ugyanaz: Az Ur Jézus Krisztus feltámadott és él. Ennek a negyven napnak nem is volt más tartalma. A feltámadott Ur e negyven napi földi időzésének az volt a rendelt és kitűzött feladata, hogy meggyőzze övéit arról, hogy ő, aki “próféta volt, cselekedetben és beszédben, hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt” és akitől azt várták övéi, hogy “meg fogja váltani az Izráelt” (Lukács ev. 24: 19, 21), nem lett gonosz ellenségei áldozata, a halál martaléka, de él, hogy reményeiket, váradalmaikat valóra váltsa és hogy Annak bizonyuljon számukra ezután is, aki eddig volt: Mesterüknek, Uruknak, Idvezitőjüknek, sőt ezzé legyen általuk (életük és munkájuk által) mindenek, népük és az egész föld népe számára. Ez a negyven nap egy nagy visszahódító hadjárat a feltámadott és élő Ur részéről az elalélt, elcsüggedt, szétszóródott, szomoru-szivü, reményét-vesztett tanitványicsapat, övéi lelkének visszanyerésére — bennük a régi szeretet hűség, odaadás, szolgálatkészség feltámasztására s régi lelkesedésük felkeltésére. Ennek a negyven napnak a történetében minden e nagy célnak a szolgálatában áll. Ezért jelenik meg nékik egyenként és csoportokban, az egyéni szükség szerint, pl. Tamásnak és Péternek különkülön, vagy a tizenegynek ismét külön. Ennek szolgálatában áll ez idő alatt tanításaival is. Az egyén előtt való megjelenésére pl. nagyszerű példa a Péter előtti megjelenése. Az az elragadóan szép történet, amelyet János evangéliuma ad elő (21: 15—17,) mely a Genezáret tavánál játszódik le, amelyben Pétert háromszori megtagadásához mérten háromszor kér
