Magyar Egyház, 1930 (9. évfolyam, 1-5. szám)
1930-01-01 / 1. szám
Volume IX. JANUARY, 1930 Number 1. Founded by: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes 925 Mahoning Avenue Youngstown, Ohio MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription:. $1 a year Contributor: Charles Vincze Associate editor: Alexander Daróczy 120 Sixth Avenue McKeesport, Pennsylvania CONTRIBUTING STAFF: MINISTERS OF THE FREE MAGYAR REFORMED CHURCH IN AMERICA Entered as Second-Class Matter, Mar. 30, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of Mar. 3, 1879. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Sec. 1103, Act of Oct. 3, 1917, authorized Apr. 14, 1922. A HATODIK ÉV. Az a körülmény, hogy a mult év december hónapjában magunk mögött hagytuk a Független Amerikai Magyar Református Egyház megalapításának ötödik évfordulóját: a legmélyrehatóbb meggondolásokra kell, hogy serkentsen mindnyájunkat. Amikor a magunk választotta utón elindultunk, óriási felelőségek terhe alatt indultunk el. Egyformán igaz azonban az is, hogy óriási ígéretek víziója lebegett előttünk akkor, amikor a magunk Amerikai Magyar Református Egyházának megalapítását kimondottunk. Öt év nem nagy idő, de elég nagy idő. Mindenesetre elé nagy idő ahoz, hogy tanúságaiból döntő erejű tanúságokat lehessen levonni, ha meg van ehez az akarat és a józan Ítélő képesség. Komolyan hivom egyházi közösségünk minden tagját, hogy itt, a hatodik esztendőbe való befordulásunk küszöbén, álljon meg egy pillanatra. Nézzen szembe a felelősségek kemény valóságaival. Vizsgálja meg magát mindenki. Előttünk egy hatalmas feladat, amely kemény küzdelemre hiv. Előttünk egy hatalmas Ígéret; egy az amerikai magyarság életében eddig még páratlanul gazdag áldással biztató Ígéret. Semmi bizonytalanságot nem szabad eltűrnünk afelől, hogy hogy állunk ezzel a kettővel. Ha az én véleményem kérdi valaki, nem mondhatok mást, mint amit kezdettől fogva mindig mondottam. Vallom ma is azt, hogy mi egyházi életünkben jobbat, áldottabbat nem tehetünk, mintha odaadjuk egész valóságunkat a szent munkának és szent küzdelemnek, és építjük Egyházunkat, amely mindenestől a miénk és mindenestől magyar református. Meg vagyok győződve arról is, hogy egyházi közösségünk egész nagy tábora igy gondolkozik. Ahogy látom a dolgokat, teljesen érthetetlen lenne előttem az, ha nem igy gondolkozna. Nem állhatunk meg azonban itt. Nem elég, hogy igy gondolkozunk. Szükség van arra, hogy halálos komolysággal hozzátegyük rendíthetetlen elhatározásunkat, hogy igy gondolkozva, az óriási felelőséggel szembenézünk úgy, ahogy az érett korra jutott keresztyénekhez illik. Meg kell ezt tegyék első sorban Egyházunk papjai. A modern protestántizmus, a bűnös világ kegyének hajszolásában kitermelte ugyan a “mindenki pap” egyházat, de ezzel egy hajszálat sem változtatott azon a tényen, hogy Krisztus elsősorban tanítványaira bízta Egyháza építését és felvirágoztatását; s hogy ennek következtében az Egyház épülése és virágzása elsősorban az Egyház papjain fordul meg. Egyházunk papjai igazi papok kell legyenek tehát. Szivök, leikök, egész valóságuk folytonosan égő áldozat kell legyen. így kell mindig vezessék a népet, amelyet kezeikre bízott az Isten. Meg kell azonban tegyék ezt a világi elöljárók és az egyháztagok is egyenegyen. Jaj és ezerszer jaj annak a népnek, amelynek ád az Isten prófétákat, de megkövezi prófétáit. Ezerszer jaj annak a népnek, amelynek ad az Isten szőlőskertet, de elhanyagolja azt, elnézi, hogy felverje azt a dudva, s elpusztítsák azt a rókák. Ha vettünk Ígéretet, őriznünk kell azt, mint a szemünk fényét. Őriznünk kell éberen, állhatatosan és mindig imádkozva. Csak igy lehetünk ígéretek gyermekei, csak igy épülhetünk mi magunk s általunk és bennünk az Egyház. Ha itt a hatodik esztendő küszöbén lelkünk drágának tartja az Ígéretet, amivel utunkra elindultunk; s ha lelkünk kész magára venni az Ígéret hü sáfárlásának szent terhét, akkor osztályrészünk csak egy lehet: a győzelem. Sebestyén Endre.
