Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)

1929-09-01 / 9. szám

32

Isten az ő atyáikat a pusztában. Azért, hogy ne csak azok, akik ennek az isteni gondoskodásnak közvetlenül vették javait, hanem azok is, akik csak közvetve részesültek abban: hálás érzésekre ébresztettessenek a manna látásával.

Isten megáldja, megsegíti az embert. De elvárja, hogy jótéteményiről el ne feletkezzék. Következésképen az Ur Jézus Krisztus annyira nem felejtkezett el az étkezés előtt való hálaadásról, hogy feltámadása után az emmausi tanítványok egyenesen arról ismertek rá, “megáldá” a kenyeret, mielőtt megtörte és tanítványainak adta volna azt. (Lukács 24:30—31.)

A káromló beszéd hallgatása is bűn.

“Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet és bizonyság lehetne, hogy látta, vagy tudja: ha meg nem jelenti azt, de hordozza az ő vétségének terhét.... akkor, mivelhogy vétkezett, vallja meg.... és vigyen az ő vétkéért az Urnák, az ő bűnéért, amelyet elkövetett egy nőstény bárányt, vagy kecskét a nyájból, bűnért való áldozatul” (III. Mózes 5:1, 5, 6.)

íme, világos, hogy aki szónélküli nyugalommal el tudja hallgatni a mindenható Jehova Isten angyaloktól éjjel nappal háromszor szentnek dicsőített nevének ocsmány káromlását: az maga is vétkezik és vétkétől csak penitencia tartás által szabadulhat.

A szándék nélkül elkövetett bűn is bűn.

“így bizonyítja ezt az Istennek igéje: “Hogyha vétkezik valaki és cselekszik valamit az Urnák valamely parancsolata ellen, amit nem kell cselekedni; ha nem tudta is: vétkessé lesz, és hordozza az ő vétségének terhét. Penitencia tartásunkban sohase feledkezünk el szándéktalan, de mégis valóságos vétkeinkről.

Ami az Urnák adatott, az vissza nem vehető.

Igen, ami az Urnák adatik, az kell, hogy az Űré maradjon. Az Urnák rendszerint az Ur ügyét szolgáló Egyházon

keresztül szoktunk adni. A fenti állítás tehát igy is formálható: Amit az Egyháznak adtunk, azt semmi körülmények között nem vehetjük vissza. Az ősi szentirási hely, amely ezt kimondja, igy hangzik: “Semmi, amit valaki teljesen az Urnák szentelt, mind abból, amije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való: el ne adassék és meg ne váltassék; minden, ami teljesen Néki szenteltetett: igen szentséges az Urnák” (III. Mózes 27:28.)

Gondolj a tarlózásra szorultakra.

“Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd” (III. Mózes 19:9.) Sőt “mikor learatod aratni valódat a te meződön és kévét felejtesz a mezőn: ne térj vissza annak felvételére. A jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az Ur, a te Istened, kezeidnek minden munkájában. Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, ami még utána marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az. Ha szőlődet megszeded, ne mezgeréld le, ami utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az. És emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Egyiptomnak földjén. Azért parancsolom néked, hogy igy cselekedjél” (V. Mózes 24. 19—22.)

így használja fel az Isten múltbeli megpróbáltatásainkat és szükségeinket mások nyomorúságának és szegénységének a meggondoltatására és igy teszi tiszta szeplőnélküli istentiszteletté “meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban.” (Jakab lev. 1:27.)

Isten parancsolatainak meg nem tartása, annyi, mint azoknak megutálása.

“... az én végzéseimet megutálja a ti lelketek, azáltal, hogy nem cselekszitek meg minden én parancsolatomat” ... (III. Mózes 26:15.) Világos beszéd ez. Éppen úgy, mint ez: “Ha valaki szeret engem: megtartja az én beszédemet” (János ev. 14:23).