Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-09-01 / 9. szám
26 vagy alacsonyabb tisztségről esetleg üresedésben lévő magasabb tisztségbe jutni óhajtó férfi egyháztagjaink önkéntesen jelentkezhessenek. Több oknál fogva nagyszerű eljárás volna ez. Először is elsőség adatna az önkéntes szolgálatkészségnek, amely meglehetősen ritka lett és helyébe lépett a kéretés, a rimánkodás, magautánjáratás. Másodszor azért is jó volna mert a megválasztatástól való minden hu zódozás ellenére is mindig vannak olyanok, akik szívesen vállalnának tisztséget, de a mai gyakorlat mellett nem mernek szólni, nehogy tolakodóknak látszanak, így hát maguk ajánlása helyett kéretik magukat, hogy a rettegett megszólástól megmeneküljenek. Ha az önkéntes jelentkezés törvényes elismertetést nyerne, akkor bizonyára bátrabbak volnának. Harmadszor pedig arra is jó volna ez az eljárás, hogy mindenkinek alkalmat adna a tisztségek elnyerésére és senki se vádolhatna meg senkit valamilyen tisztségből való kimaradásáért. Ha most már ennek a felhívásnak volna valamelyes eredménye, akkor az egyháztanács összeülne és az esetleges jelentkezőket választhatóságuk szempontjából megvizsgálva titkos szavazás utján hivatalos jelöltekül elfogadná vagy elutasítaná őket. c) A további eljárást a következőképen képzelnők. Ugyanazon a gyűlésen, amelyen az önként jelenkezőkről döntés történt, a még mindig jelölt nélküli tisztségekre maga az egyháztanács eszközölne jelöléseket. Legalább kettő, esetleg három személyt is egy tisztségre. Aztán az egyháztanács oszoljon fel kettes, ha telik, hármas bizottságokra (a lelkipásztor ne vegyen részt ezekben a bizottságokban) és ezek a bizottságok keressék fel az egyes jelölteket. Először az elsősorban jelölteket. Ha azokkal zöld ágra vergődtek, akkor nem mennek tovább. De ha nem, akkor a másodsorban jelöltekhez mennének el. És igy tovább, mig mindenik bizottság elvégezné a feladatát. Ennek lehetőleg egy hét alatt meg kellene történnie. Az igy megnyertek aztán szintén hivatalos jelölteknek nyilváníttatnának. A hivatalos jelöltek névsora igy összeállittatván, ez a választó gyűlés meghirdetése alkalmával és esetleg körlevélben is a gyülekezettel közöltetnék, annak a kijelentésével, hogy a választó gyűlésen a hivatalos jelöltek mellé más jelöltek is állíthatók volnának. Ha nem volna ellenjelölés, akkor a hivatalos jelölt megválasztatik, ha pedig ellenjelölés volna, akkor titkos szavazás döntene. Esetleg egyenlő szavazat esetén azonnali sorshuzás. Ime, igy képzelném én az elöljárók megválasztásának a megreformálását. Igaz, hogy ez az eljárás hosszadalmasnak látszik, de valójában gyorsabb volna, mint a mai rendszernél vasárnapról vasárnapra nyúló folytatólagos gyülésezések, amelyek mind az alapos előkészités hiánya miatt történnek. Sehol a világon nem találni rá példát, hogy minden előkészület nélkül, mindeneket az irgalmas, de sokszor nagyon is irgalmatlan véletlenre bízva jönnének össze választani. Csak gondoljunk a politikai választásokra. Ott is először minden párt megállapodik a maga jelöltjében és aztán a készen előállított jelöltek közül történik a választás. És ott is, mint én egyházi életünkben javasolom, joga van a szavazónak arra, hogy a hihivatalos jelölt helyett másra szavazzon. A jelölés tehát nem veszi el a szavazati jogot, csak irányt szab és erőt kölcsönöz a tömegek szavazatának és elejét veszi a fejetlenségnek, a zűrzavarnak. Kiváncsi vagyok hogyan választanánk Amerikában elnököt, ha nem állítanánk jelöltet és mindenki csak úgy találomra szavazna. Olyan volna az ilyen szavazás mint azok a régi birtokperek, amelyeknél már régen meghaltak az alperesek is, a felperesek is, az ügyvédek is, de a per még mindig nem ért véget. Egy ilyen president választást mindenki megengedhetetlennek tartana. Jelenleg választási rendszerünk pedig kicsinyben ugyanilyen. Szóval lényegében és elvi szempontból kifogásolható. Gondolkozzunk hát a megreformálásán. A fentebb elmondottak egy gondolkozónak szerény véleményét fejezik ki.
