Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-09-01 / 9. szám
23 homokján vizeket fakasztott a pusztaságban s elhullt tevéi életre kelének... Kongó négerei királynővé akarták tenni, de azt közismert szerénységgel utasitotta vissza ... nincs többé sárga veszedelem, zengi a Himalaya News ... csak őt kell elküldeni Kinába, kínaiak és mandzsuk egy szálig elnémulnak a sárga irigységtől. .. megmenti ő a világot minden veszedelemtől .. mint a Bivalycsengődi Harsona jelzi... megmenti ő magyarokat is ... hadd menjen csak oda, nem fogják azok többé nyereg alatt puhítani a lóhust.. . kannás ételre szorítja őket... ja, igen, hogy mi is az a revízió?... vissza kell szerezni az elrablott területeket?. .. mi sem könynyebb annál. . . tessék csak odabizni. . . főzet ő olyan töltött káposztát revíziós célokra, hogy menten visszaadják tőle a bekebelezett magyar részeket... tessék, tessék, most még lehet... csak semmi tolongás hölgyeim és uraim ... az előadás azonnal kezdetét veszi... És hol itt, hol ott adnak pénzt neki, hogy magyart szeliditsen... mert pénz nélkül? Hát azt már igazán kívánni sem lehetne! Most is kapott tehát. íme a magyarázat. Az idén tehát Magyarországon működött a nagy “misszionárius”, az áldott lelkű “nagyasszony”. Irtózatos szükség volt rá otthon. Árpád apánk kora óta pontosan ő reá vártak a vad magyarok, hogy szavára szelídüljenek jámborokká. Kellett nekik a segítség, hiszen még mindössze kilencszáz éve keresztyének, négyszáz éve reformátusok, tizennyolc év szükséges hozzá, hogy papokat neveljenek maguknak, kellett tehát, hogy amerikai gyorsforralón képzett “home made Pythiá”-k mutassák meg számukra az üdvösség útját. És a sikerben nem is volt hiány. A diadal teljes. Az eddig már elkoptatott epitheton ornansok mellé szerzett magának a nagy “papnő” egy újabbat. Ne tessék nevetni! Ő lett — mint Budapestről jelentik — a magyar Jeanne D’Arc. A mi saját külön Zsandarkunk. Mint a Franklin Kézi Lexikona mondja: “az orleansi szűz”. Kzt a nevet ragasztotta rá valami pihent eszü krónikás — Isten neki bünül ne vegye. Mert igaz ugyan, hogy az Illető Hölgynek tudomásunk szerint van nehány élő gyermeke, de ez a tény ugyebár mitsem változtat... az orleansi jellegen ... Van tehát már nekünk, amerikai bus magyaroknak, orleansi szüzünk, aki majd a franciákat fellelkesiti az angol uralom ellen, vagy az angolokat a franciák ellen, vagy a magyarokat az angolok ellen, vagy az angolokat a magyarok ellen, vagy mindeneket egymás ellen, vagy minden egymást maga ellen, vagy egymást minden ellen ... azaz, hogy kezdjük már nem is tudni, hogy kit ki ellen, de lelkesít... azt a kutyafáját! Rövidesen ... Reimsig hatol s ott már nem is ötöl-hatol, de sebtiben megkoronázza, .. no nem valami Károlyt, hanem saját magát... jaj csak a burgundok el ne fogják a drágát!... nem, nem, soha, hogy angolok égessék el a máglyán, azt nem. .. hősnőnk lesz ő nekünk mindhalálig . .. vitám et sanguinem, etiam avenam!... életünket és vérünket, sőt zabunkat adjuk majd neki... Azt azt... De hogyan is avassuk majd boldoggá? Talán úgy, hogy a hazaáruló Károlyi érdekében b. férjével karöltve kifejtett publicistikai működését elküldjük a “Pro Hungária” szövetségnek?... vagy óhazai püspök kisasszonyok előtt tartott felvilágosító előadásait márványba vésetjük Mr. Beach előszavával s megküldjük az összes parókiákra, még a tiszapartiakra is?... Nem tudjuk még, óh nem tudjuk még! Sok álmatlan éjjelünk lesz addig, mig méltó emlékről gondoskodunk számára .. . Csak egyet nem tudunk majd soha megérteni: mivel szolgáltunk rá mi amerikai magyarok arra, hogy pontosan ezt az orleansi hölgyet nevezték ki nyakunkra .. .Jeanne D’Arcnak. Hát már envnyire szükiben volnánk ... orleansiaknak? ** >’í Mint jó előre jeleztük: mondanivalóink a legtávolabbi viszonyban sem ki-I
