Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)

1929-12-01 / 12. szám

29

SZEMLÉLŐDÉS

Az “American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper”-ről, álnéven az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapjá”-ról nem mi, hanem egy “belső” ember, egyik magyar presbiteriánus pásztor Írja meg havi kiadványában, hogy annak “alig van mindössze 400 rendes előfizetője”. Igaz ugyan, hogy egyes gyülekezetekbe százszámra jár, de ugyanakkor az egyes helyeken “csak 5-en, 3-a.n stb.”

fizetnek elő. Pedig, amint megállapítja, ez az élelmes újság, évi 3,000 dollár segélyt vág ki az amerikai felekezetektől s ugyancsak velők fizetteti utazó ügynökét is évi 1,500 dollárokkal.

Ez a nevében is, “szellemében” is kétlaki újság immáron 29 éve szerencsélteti (?) a jobb sorsra érdemes csatlakozott magyarokat. Pályafutását, amint ezt a keleti

magyar teformed klasszis — tehát szintén “belső”-tekintély — nem régiben kiadott emlékkönyve is megállapítja, kifejezetten magyar és magyar református ellenességgel kezdte. (A Konvent amerikai munkáját pl. egyszerűen “hazafiatlannak és erkölcstelennek” titulálta.) Ugyanezt cselekszi ina is. Mert az idők ugyan változhatnak, de a Presbyterian and Reformed Church Paper változhatatlan. Azaz. hogy valami még is változik ennél az “ujság”nál is... És az: a szerkesztők személye. Szinte évről-évre, néha évenként többször is. Az “irány” azonban soha. Sőt! Amióta az amerikai magyar reformátusokra is rászakadt a saját külön Trianonjuk átka, azóta kerültek már be ehez a “paper”-hez olyan szerkesztők is, akik nem is olyan régen, a konventi időben, még tüzzel-vassal harcoltak ez ellen a lehetetlen “church news” ellen s most mégis — ugyanolyan “szellemben’ szerkesztik, mint amit annak idején olyar súlyosan kifogásoltak. Hiába: fő a következetesség!

Még csak egyet. A “paper”-t — ug> tudjuk — 1,500 példányban nyomják s csak 400 előfizetője van. Vájjon mit szólna ehez a — posta? Amerikában ugyanis kedvezményes postai tarifa csak a rendes előfizetők számára igényelhető. — Nem kell azonbar rosszat gondolni. Mi nem szólunk senkinek

A Presbiteri Világszövetség ez évi boston gyűlése tökéletesen kielégítette a hozzáfüzöt váradalmakat. Nevezetesen mint eddig is úgy most sem végzett semmit. Még a; angol nyelvű lapok is alig vettek ról;

tudomást. Pedig csatlakozott atyánkfiái iger sokat vártak tőle. Előre ijesztgették a jám

bor magyarokat, hogy majd megmutatja az a sok-sok milliós világprotestantizmus, hogy hogyan kell elbánni Trianonnal. — El is készítettek egy memorandumot s aláírásokat is gyűjtöttek, állítólag több mint ötezret. A világprotestantizmus azonban mereven elzárkózott még a tudomásul vétel elől is. íme, ennyit ér az unalomig - elcsépelt “be folyásos, nagy amerikai közegyházakkal való kapcsolat” a valóságban.

A Magyarországi Református Egyház kiküldöttei is megjelentek a Presbiteri Világszövetség gyűlésén. Képviselve voltak az utódállamokbeli magyar református Egyházak is, kivéve a Cseh - Szlovákiának keresztelt államalakulatbelit. Nem azért, mintha a felvidéki magyar reformátusok nem érdeklődtek volna a világszövetség gyűlése iránt, hanem azért mert Prága a magyar kiküldöttektől megtagadta a vízumot. Nem is szükséges túlságosan megerőltető agymunka annak elgondolásához sőt megállapításához, hogy alighanem kapcsolat van a csatlakozott memorandum sorsa és a prágai vizum-megtagadás között.

Gondoljunk nevezetesen arra, hogy a világszövetség benfentesei között ott van bizonyos Rev. Kenneth Miller, a ki több ékes méltósága között pl. “disztagja” — a cseh légiónak.

Washingtonban a nyáron konferencia volt a konventi kiküldöttek, a Független Amerikai Magyar Református Egyház vezetői és a csatlakozott gyülekezetek képviselői között. A konferencia tárgya útkeresés volt az amerikai magyar református problémák megoldására. Egyházunk vezetői ebben a tudatban s erre felkészülve jelentek is meg. A csatlakozottak azonban azt gondolták, hogy temetésre mennek, független temetésre s előre elkészültek arra a felemelő látványra, amikor majd a konferencia elnökének villámló tekintete előtt hamuvá változnak a “függetlenkedők”. Azonban nekik is felakadt a szemök, amikor a Magyar Egyház 1930. januári számában s könyv alakban is megjelenendő, szervezeti egységet célozó tanulmányt végighallgatták. Hirtelen meglepetésökben kénytelenek is voltak annak igazat adni. Azután felocsúdva, “gyakorlati” szempontból kezdték kritizálni, “hajszálhasogatással”. .. Szomorú látvány volt. Mivel azonban a függetlenek konkrét javaslattal állottak elő, ők is kénytelenek voltak hasonlóan cselekedni. Meg is tették. Először szóban, azután írásban. Csak ott volt a “bibi”, hogy mire Írásba foglalták, elfelejtették azt, amit élő szóval mondtak. Pedig a jegyzőkönyvben ez utóbbi is megvan örökítve. Épületes olvasmány lesz a Konvent előtt, (ds.)

i