Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-12-01 / 12. szám
30 VAKOLÓKANÁLLAL A FALAKON. írja: Vincze Károly. III. A gyermekek otthoni tanítása. Nem arról szólok most, hogy a szülék küldjék gyermekeiket egyházi iskoláinkba és az egyház által nyújtott tanításokra. Erről hallanak a szülék eleget •és aránylag kevés az olyan szülék száma, akik ezt nem teszik meg. Hanem azokhoz a szülékhez óhajtok most szólani, akik rendesen járatják gyermekeiket az egyházi tanításokra. — Hosszas tapasztalat utján ugyanis arról győződtem meg, hogy gyermekeiknek a tanításainkra való puszta elküldésével már eleget vélnek tenni e tekintetbeni kötelességüknek. Ez az a tévedés, ez az a rossz szokás, ami ellen ez alkalommal fel óhajtom emelni szavamat és ki akarom mutatni, hogy mennyi mindent tehet még a szülő gyermeke egyházi taníttatása érdekében annak az iskolába való puszta elküldésén kívül. Arról, hogy a gyermeket tisztán megmosakodva, rendesen felöltözködve küldjék el az iskolába, nem szükséges sokat szólani, mert ezt úgyis tudja mindenki. Itt is meg lehet azonban említeni a fésű és a cipőkefe használatának a szükségességét. Amerikában szokás az, hogy kis fiuknak is hosszú hajat hagynak, eltérve az én időmbeli jó hazai szokástól, amely a kis fiukat mind addig rövid hajjal járatta, amig a hosszú haj rendben tartására képesek nem voltak. Csodálatos, hogy a sok fésületlen, csapzott, szembe lógó, homlokot eltakaró borzas hajzat láttára az amerikai public schoolok még nem jöttek rá a rövid hajviselet előnyeire — a fiuk számára is. A cipőiket pedig rettenetesen elhanyagolják a gyermekek. Némelyiké akkor volt utoljára fényes, mikor a boltból kikerült. A cipő gondozását pedig nem csak a rend és a tisztaság, hanem a cipő tartósságának a meghosszabbítása is megkívánja. A gondozatlan bőr kicserzik, kirepedezik és hamar elpusztul. A gyermekeknek cipőjük rendben tartására való rá nem szoktatása tehát pénzbe, több pár cipő vásárlásába kerül a szülőknek. Az iskolába küldésnél tehát mindenképen jó, ha egykét pillantás, egy-két szó a gyermek külső megjelenésére és ruházatára is fordittatik. Ha az iskolába menetelkor ezt a szüle nem teheti meg, mert már akkorára valahol a gyárban dolgozik, tegye meg este, amikor ő is otthon van, a gyermek is és idő is több jut rá, mint reggel. A gyermeket különben is jó rászoktatni, hogy cipőit tisztára fényesítve állítsa az ágya mellé, a ruháját pedig szépen, gonddal helyezze vagy az ágy mellé állított szék karjára, vagy egyéb keze ügyébe eső alkalmas helyre, hogy szükség esetén (pl. tűz) kéznél legyenek. Ezek azonban csak külső dolgok, ezeknek a megtartásával szellemileg még kevés tétetik a gyermek érdekében és még kevesebb a tanitó tanitása sikerének az érdekében. A tanitó tanitása sikerének az érdekében sok mindent tehetnének a szülők. Hogy itt is a külső dolgokat vegyem először, minden szüle tartsa kötelességének a tanításhoz szükséges iskola szerekkel és könyvekkel ellátni gyermekét. — Lélek és idegölő bosszúság fogott és fog el mindenkor, amikor valakinek a gyermeke beállít az iskolába egy pennis irka, egy pennis ceruza, egy 25 centes ábécé és egy 25 centes énekeskönyv nélkül. Ha Íratni akarok vele: nincs irkája, nincs plajbásza; ha olvastatni akarok vele: nincs ábécéje; ha éneket akarok neki tanítani: nincs énekeskönyve. És a szüléje azért megvárja, hogy mégis tudjon a gyermeke. És kész a lesújtó kritika a tanítóra, ha nem tud a gyerek. De az nem jut eszébe, hogy segédeszközök nélkül a tanitó hogy is taníthatna, a gyermek hogyan is tanulhatna? Ilyet várni épen olyan lehetetlenség, mint fegyvertelen katonákkal csatát nyerni. A szülének tehát, ha azt akarja, hogy gyermekét eredményesen lehessen tani-
