Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-09-01 / 9. szám
15 jékoztató”-val kapcsolatos megjegyzéseiről említést tenni, melyhez bennünket egyáltalában semmi különösebb kapcsolat sem fűz. íme az eset: Kádár Géza zilahi esperes - lelkész kitűnő szerkesztésében jelenik meg Nagykárolyban a “Lelkipásztor” c. folyóirat. Ennek legutóbb hozzánk eljutott számában egy (fb) jelzésű cikk foglalkozik a reformed és presbyterian churchbeliek széles körben ingyen terjeszett “Tájékoztató”-jával. Eltekintve a cikknek az amerikai helyzet nem ismerésén alapuló nehány tévedésétől, meglepő éleslátással mutat rá a szerző a “Tájékoztató” rohamának gyöngeségeire. Álljon itt ezekből nehány részlet az olvasó számára: “A Független Egyház részéről (a csatlakozottak ellen!) elhangzott támadások közül bennünket (erdélyieket!) a legközelebbről az a vád érdekel, mely szerint az egyesült (becsatlakozott) egyház eladta hitét és nyelvét. Itt bármennyire is igazat adunk a védekezés azon állításának, hogy az amerikai faj grandiózitása következtében a magyar nyelvnek s a magyar kálvinizmus karakterének teljes megtartásáért folytatott minden küzdelem illuzórikus, azonban azt sem tudjuk akceptálni, hogy odaszakadt véreink lélekben megmaradhatnak azért magyarnak és angol nyelven is lehetnek szószólói fajuknak, hitüknek ... .„Ennek az elképzelésnek megvalósulásához egy olyan nemzeti és kálvinista öntudatra volna szükség, amelyet, sajnos... nem, vagy csak igen csekély mértékben találunk meg ... stb. A “Hazai aggodalmak, hazai tervek” c. fejezetből úgy látjuk, hogy a magyarországi reformátusoknál a Független Egyház főképen azért váltott ki különösebb szimpáthiát, mert ez az egyház minden segítség nélkül maga akarja* magát fenntartani. De ezzel az önfenntartással — a röpirat szerzői szerint — nincs mit dicsekedni, mivel ez a segítség nélküli megmaradás csak a lelkészek önfeláldozása és kény* Nem csupán “akarja”, hanem immár hét egész éve — cselekszi is. (Szerk.) szerű szüksége következtében lehetséges. Mindenesetre szomorú tény ez, de inkább legyenek a föld kerekségen bárhol élő lelkészeink koldusszegények, minthogy az elnemzetlenités és a kálvinista meggyőződésük megtagadásának mérhetetlen értékét adják oda anyagi előnyök biztosításáért. Nekünk például (erdélyieknek) örökre dicsekedésünk lesz az, hogy megváltozott helyzetünkben lelkészeinknek, de különösen tanítóinknak egy nagy része milyen hősi önmegtagadást tanúsított csak azért, hogy hitét és faját megtarthassa a jövendő számára... Ez a fejezet győzött meg bennünket arról is, hogy a magyarországi anyaegyházhoz való visszacsatolás kérdése nagy részben szintén az anyagiakon szenved hajótörést. És pedig azért, mert az egyesült (becsatlakozott!) egyház már annyira igénybe vette a Reformed Church anyagi támogatását, hogy azt visszafizetni az elszakadás esetén, képtelen lenne. A visszacsatolás kérdésének másik akadálya szerzők szerint azonban az, hogy ma már nagyon sok olyan gyülekezet van, amely teljes öntudattal amerikainak akar megmaradni és nem hallja meg a hazai egyház hivó szavát.** Azt mondják, hogy ők Amerikában élnek, az ő helyök az amerikaiakkal van... Egyházaik az amerikaiak védelme alatt nőttek naggyá erősekké s igy az elvett jókért nem akarnak hálátlanok lenni. A magyar kálvinista egyházukkal ellenben megszakíthatnak minden közösséget, ez ugyebár nem hálátlanság?... így fest az a lélekben magyarnak maradt amerikai?!”. .'. stb., stb.*** Ezekhez az idézetekhez nekünk nem sok szavunk van. Az időt most nem tarjuk alkalmasnak arra, hogy a lényeget érintő kérdések újra és újra való letárgyalása által elébevágjunk annak a természetes folyamatnak, mely a magyarországi egyházi körök s az elfogulatlan református közvéleményt reprezentáló la** Ez a megállapítás nem a FAMRE gyülekezeteire vonatkozik. (Szerk.) *** Az idézetben vastagabb betűvel jelzett részeket mi tartottuk fontosnak kiemelni a többi sorok közül. (Szerk.)
