Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-12-01 / 12. szám
24 bennem e kettő a magyarság és reformátusság egybeolvadt. Egyiket se veszíthetem el anélkül, hogy a másik tekintetében is kárt nem vallanék és megcáfolhatatlanul így áll reánk nézve ez az újvilágban is. Arról van tehát szó, hogy fel kell ifjúságunk előtt mutatni, vonzó formában, ideáljaink, igazságaink, történelmünk egészét és nyert ügyünk van. Feltétlenül él az a gondolat-sor: Vonzó feltárás, megismerés, a szeretet felébredése a megismert dolog iránt és meghódolás előtte. Az első teendő tehát ifjúsági munkánk kiszélesítése és elmélyítése lelki irányban. Olyan gyakran, hetenként megismétlődő alkalmakra van szüksége ifjúságunknak, amelyeken hallhasson pl. bibliai megbeszélés formájában igazságainkról és pedig nem prelegált bibliamagyarázat vagy prédikáció formájában, hanem lehetőleg a vezető és ifjúság közt kifejlődő beszélgetés formájában és nemzetünk, főképen magyar ref. egyházunk múltjáról akár önnáló előadás, akár bibliai eszme cseréből kicsendülő igazságok illusztrációja alakjában. A második teendő: Ifjúsági köreinkben a fiú- és leány-munka elhatárolása, mert mindkét nembeli ifjúság más-más módszert igényel, nem is szólva a két nembeli ifjúság együttesének különben is lehetetlen voltáról. Harmadszor, mint külső egybefoglaló keret meg kell maradjon régi ifjúsági körünk is, mi továbbra is eszköze kell legyen szociális, műkedvelő, egyházat-segitő munkánknak. Negyedszer a Konfirmáltak egyesületei, ahol vannak, előlkészitők lehetnek az Ifjúsági Kör keretei közé való belenövés, belenevelés munkájának. Végzem e vázlatos, főleg néhány irányelvet leiró cikket és az a kérésem és óhajtásom, minden az ifjúság sorsát a szivén viselő lélekhez, lelkészhez vagy világihoz, hogy szóljanak hozzá e tárgyhoz e lapban, hadd alakulna ki sokunk, többek hozzászólásából ifjúságunk lelki megnevelésének jól járható országutja. Ezen az utón a miénk a jövő! Fazekas Lajosné. MOST MÁR TUDJUK! Sokat érthetetlenkedtünk a felett, hogy miért kellett a perth amboyi reformátusok virágzó egyházát ketté szakítani és ezáltal az amboyi magyarságra a megoszlás és visszavonás átkát rázuditani. Érthetetlenkedtünk a felett is, hogy ebben a Dr. Ravasz püspök szerint is tulsoktemplomos Amerikában épen a mai nyomasztó gazdasági viszonyok közepette mi szükség van arra, hogy egyszerű munkás embereket, nehéz gondokkal küzdő üzletembereket, meg az egész jámbor társadalmat egy uj egyház fentartásának terheivel adóztassunk, egy létezésére semmi alapos okot felhozni nem tudó uj egyház kollektálóival, kérő leveleivel háborgassunk. Most ennek az uj református egyháznak egy angol kérő levele, amelyet a nem magyar amboyi társadalom prominensebb tagjaihoz, üzletembereihez és talán a gyárak vezetőségéhez is kiküldöttek: megvilágositja elménket és megadja a feleletet arra, hogy kiváltképen miért is volt szükség uj egyházra. A levél idevonatkozó része igy hangzik, ahogy írva van angolul : The special need for this undertaking comes by the necessity to bring the Hungarians into union with American jurisdiction under which the Americanization of our people, old and young, will be promoted more successfully, than if they will remain connected with such a church affiliation, which declares itself independent of such an American supervision. Magyarul: Ennek a vállalkozásnak a szükségessége abból a szükségességből ered, hogy a magyarokat összeköttetésbe kell hozni az amerikai fenhatósággal, amelyik alatt népünknek, öregeknek és fiataloknak, az amerikanizálódása sokkal eredményesebben mozdítható elő, mintha egy olyan egyházi közösségben marad«
