Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)

1929-12-01 / 12. szám

25

nának, amelyik ilyen . amerikai felügyelettől függetlennek nyilvánítja magát.

Nagyszerű kijelentés ez. — Nézzük csak közelebbről.

A perth amboyi szakadár reformátusok eddig sok mindennel próbáltak előhozakodni, hogy lépésüket megindokolják. Bajuk volt a független egyház rendet teremteni akaró föesperesével, bajuk volt az öreg egyház istenes református irányával, bajuk volt hivatásukat ismerő és betöltő lelkipásztorokkal, bajuk volt egymással, választási joggal, egyházfentartási, templomépitési kötelezettségekkel stb. — Körülbelül ezek közül a dolguk közül meritgettek érveket lépésük megindokolására. A fenti kérő levél azonban őszintén megvallja, hogy mindez azonban mellékes. A főok, a “special need”, amiért nekik azt kellett tenni, amit tettek, az volt és az, hogy “a magyarokat, öregeket és fiatalokat, amerikanizálni kell!” Ezzel maguk megmondják, hogy munkájuk nem istenes vallási munka, hanem amerikanizálás. Arra, hogy a magyar reformátusok hozzájuk menjenek, nem azért van szükség, hogy ott lelki vigaszt, lelki erőt, békességet és idvességet találjanak, hanem azért, hogy “amerikanizálódjanak”. Hogy öreg magyarokkal, akik kenyerük javát megették s mégis magyarok maradtak, elfeledtessék szülőhazájukat és “amerikanizálják” őket. Hogv gyermekekkel, akik magyar szülőktől származtak, elfeledtessék eredetüket és ezáltal megöljék abbeli reménységünket, hogy belőlük valaha is valami java legyen gyászban ülő szülőhazánknak. Ez az a “speecial need”, az a különös *ok, és az a fő cél, amiért és amire pénzt kérnek, mert mint a kérő levél beismeri, külső segítség nélkül vállalkozásuk csődöt mondana. (“Left to themselves their endeavor will prove a failure.”)

Amboyi magyarok! Ha még eddig nem tudtátok, úgy most jegyezzétek meg, hogy “amerikanizálódnotok kell”. Eddig még nagyon vadak voltatok. Alkalmatlanok arra, hogy úgy, ahogy vagytok,

Amerika övéinek vallhasson benneteket. Jönni kellett a század csodájának. Jönni kellett egy amerikai polgársággal és az amerikai nyelvvel nem rendelkező ifjúnak és egy pár finom amerikai Ízlésű, műveltségű amboyi magyar reformátusnak, hogy amerikanizáljanak benneteket és a ti ifjaitokat s gyermekeiteket.

De kinek érdeke az köztünk magyarok között, hogy a mi magyar világunk erőnek erejével siettessék az amerikanizálódásra? (Mert hogy egyszer elérkezik egy nagyobb fokú amerikanizáltság, az bizonyos. De minek annak, akinek magyar szive, magyar lelke van, előbe vágni az élet természetes folyamatának?) Ki az közülünk, akinek becsületes magyar lelke van és az fájna néki, az képezné számára az amboyi magyarság bárminémü megosztásának a “special need”-jét, hogy magyarjaink még magyarok, és ifjaink, leányaink, s gyermekeink szintén vérünkből való vérnek érzik magukat?! Ki az, aki arra merne közülünk pénzt koldulni, hogy idegen pénzen a fajiságunktól, ettől az Isten adta, velünk született tulajdonunktól próbáljon megfosztani bennünket és gyermekeinket?! Melyik még az a perth amboyi magyar egyház, vagy más természetű magyar intézmény, amelyik nyíltan és szemérmetlenül a magyarság minél eredményesebb amerikanizálását vallaná létezése speciális okának és mégis dupla magyarnak, duplán vallásosnak merné magát a magyarság előtt kelletni?!

Itt mutatkozik meg az amerikai magyar reformátusok között amerikai missziói hatóságok alatt végzett “egyházi” munkának gyalázatosán kettős arculata. Mikor magyarságunk felé fordulnak, akkor magyarok ennek a munkának a magyar hősei, duplán magyarok. — Mikor pedig az amerikaiaktól kell pénzt kipumpolni, akkor pedig népünket dupla igyekezettel amerikanizálni akaró stréberek. Igazában aztán sem nem magyarok, sem nem amerikanizátorok, hanem lelkiismeretlen élősködők. Emberek jóhiszeműségén élősködők. A magyarok